Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1891

— 6

Sokféle híreket egyiktöl-másiktól,

Fáradtatok ide az ti házatoktól.

Vagy ha valakinek ez volt a szándéka, Tréfás Coniédiát tőlünk ha láthatna.

Két szék között az ma a porba maradna,

Mivel nagypénteken nincsen annak napja.

De én inkább hiszem, csak azért jöttetek, Krisztus kínjairól hogy emlékezzetek,

Mivel hogy ma arra mind köteleztettek,

Ha keresztényeknek méltán neveztettek.

Még érdekesebb e tekintetben az 1716-iki Actio prológusának szintén ily irányú figyelmeztetése :

Krisztusnak kínjain szánakodó hivek,

Ez mái szent napra kik megjelentetek,

Ma itten egyebet semmit sem szemléltek,

Hanem inkább Krisztus megholt érettetek.

Voltaképen ugyan ezt le nem Írhatjuk,

Mert gyarló elménkkel még fel sem foghatjuk,

Hebegő nyelvünkkel és ki nem mondhatjuk,

Legalább képzésit ki teszszük, mint tudjuk.

Nevetésre méltó dolgot itt nem láttok, Sondorminusokat (?) csak héjában vártok.

Musikát és tánczot itt ma nem láthattok,

De nagy trágyédián kesergeni fogtok.

Távol, távol innen poéták álmai,

Pallas, Juuó, Vénus hazug sigmentumi,

Herkules harczai, Nagy Sándor harczai,

Egy szóval világnak tetsző praktikái.

Valóban, e színjátékok egyedül a vallás s :olgálatá,ban állván, főczélul tűzik ki a bűnbánatra gerjesztést. Ezt hangoztatni el nem mulasztják a prológusok, vagy az epilógusok. Az imént megnevezett prológus utolsó versszakai világosan kijelentik:

Ezt a trágyédiát midőn szemlélitek,

Magatokról épen úgy elmélkedjetek,

Mintha ti okai ezeknek lennétek, (t. i. a Kr. kinszenve[désének.)

Másként nincs e dolog, akármint véljétek.