Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1891

7 —

Cziczogás, kaczagás itt na h&llattassék, Hanem szomorkodás, sóhajtás láttassák,

Penitencziára ki-ki indíttassák,

Életjobbitásra fogadás tétessék !

Több prologban találhatni czélzást a kor nyomasztó viszonyaira s meglazult erkölcseire vonatkozólag. Érdekes az 1734-ben előadott Actio prologjának a korviszonyokat érintő részlete :

Mert látom én mostan e széles világon,

Hogy utolsó időt értünk mü mindnyájan,

Melyben csak a jajszó hallatik, s úgy vagyon Mindenféle renden, nincs, ki egy jót szóljon.

Külön-különféle Ínséggel megnyomott Együgyű nemzetség, nincs a ki igádot Tekintse s megszánja súlyos nyavalyádot,

Bátorítsa szegény elesett hazádot.

Efféle Ínséget másutt is tanálunk.

Sőt még nagyobbakat, kit nem is gondolunk,

Főfő rendek között jaj, mit tapasztalunk.

Anyaszentegybáznak nézzük helytartóját,

Szent Péter székének ő igazgatóját,

Miképen ellenség szaporítja baját,

Akarja gátolni eretnekség módját.

A lelkipásztorok nagy szorongatásban Vannak ö miattok, mivel a Krisztusban ;

Nem akarnak hinni olyant szentirásban,

Ki nélkül telkeknek élnek vakságában.

Tovább ha tekéntünk felső Palotákra,

Királyi s császári nagy méltóságokra,

És alattok levő gubernátorokra,

Pártos ügyetlen bút vesznek ők magokra.

Utolsó üdöket jelentenek ezek,

Pápista s keresztény, mint két ellenségek,

Egymásra fegyerrel rohanó seregek,

Nem száii|ák önteni véreket testvérek.

Ne menjünk messzire, tekintsünk magunkba,

Csak mi közöltünk is fiók az atyjokra,