Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1891

Igen hamisak most, látom a főpapok,

Istentelenséggel teljes az ő utók.

De végre mégis kihirdeti a halálos ítéletet.

10. Judás belátja bűnének szörnyűségét, a papoknak visszaadja a vérdijat s kétségbe esik :

Jaj, én hát elmegyek és egy asszu fára Felhágok s repülök onnan másvilágra.

Öngyikosságáuak véghezvitelére ösztönzik a dévajkodó ördögök is.

D i a b o 1 u s 1-mus : Most jól gondolkoztál kedves Judás bátyám, Ennél liasznosb tanács nincs a világ hátán.

Genius malus 2-dus:

Ne félj, mert nálunk is minden esztendőben Vagyon sokadalom legalább Pünkösdben.

Szép tisztséget adunk néked országunkba,

Csak doliánt metélünk fejeden pipánkba.

Judás: Szépen hát bánjatok ott öreg fejemmel,

Ha fungálni fogok ugyan tisztségemmel.

Genius malus 1-mus: Jere, hadd emeljünk fel az aszú fára, Nem lesz gondod aztán erre a világra.

Judás: Menjünk el hát mindjárt, nektek adom magam. Genius malus 1-mus et 2-dús :

Nézzétek, Judásnak be tarka a bélé!

Soha többször nem volt kezünkben eféle ;

Ebből csináltatunk húrt a hegedűnkre,

Avagy jó korbácsot gonosz emberekre,

Ha visszafelelnek a mi beszédünkre,

Vagy szót nem fogadnak ők mendergésünkre.

(Az 1751-ik évi misztériumból.)

Az 1757-iki actioban igy örvendez Judás bukásán az ördög: Oh, gyöngyöm, virágom,

Én kedves Judásom!

Hogy már társam lettél, mely igen akarom,

Sok ideje immár, hogy ezt lesein, várom.

Hopp, csöpp, Juda,

Üres a punga!

Oda van a vér ára;