Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1883

mjiiipijRniMpiM

mindenikét 0° fokú melegnek. Pn jelenti a felső rétegre a felette levő légoszlOf súlya által gyakorolt nyomást, P, az első rétegre nehezedő nyomást, A egy állandó számot és n

p

a rétegek számát. A Pn — ~ kifejezés általánosan szól, melyet alkalmazva az egyes rétegekre, ilyen kifejezéseket nye— 13 —

rünk: P,

— P A' la

*o p

,V’ 1

Ja

A3’

p _ r«

1 A1

stb.,

melyekből már a törvényt, hogy: a felfelé egymás után következő rétegekre gyakorolt nyomás mértani haladvány szerint csökken, — nem nehéz kiolvasni. De a nyomással a sűrűség és feszítőerő arányos lévén, (Mariotte

törvénye), ezek is mértani haladvány szerint csökkennek.

P

Megszületvén a törvény, az ezt kifejező Pn ==— egyenletet Gauss híres mathematikus a következő módon használta fel egy képlet készítésére, hogy ennek segélyével két hely- magasság-különbsége már nagyobb megközelítéssel meghatározható legyen. A magasabban fekvő hely azon légrétegét, mely a légsulymérö edényének felszínével összeesik, tekintsük n-iknek; az erre gyakorolt nyomást a légsulymérö mutatja, melynek állását (t. i. az oszlop hosszát) jelöljük bn -el: az alsó állomás ugyanilyen rétegére gyakorolt nyomást, azaz a légsulymérö állását jelöljük b0-val, melyek tehát a fennebbi képletbe Pn és P0 helyett beléphetnek és ekkor a kifejezés

ilyen alakot ölt: bn=^’ mely még így is irható: An=-gírJ logarozva pedig n. log. A = log. b0 — log bn. Az egyenlet mindkét felét megszorozva v-vel,mintáz egyes rétegek vastagságát jelentő mennyiséggel, lesz: nv.log. A—V (log.bu—log.bn), n a rétegek számát jelentvén, nv nem lehet más, mint a két állomás között lévő levegő-oszlop magassága, vagyis a két hely magassági különbsége, melyet jelöljünk rövidebben M-el, és igy lesz: M. log. A — v (log. b0—log. bn) vagy

M ~ iögTA (l3&- bo~lo2- MÜzen egyenlet nem más, mint a szerkeszteni szándékolt

V

képlet, melyben még csak a j~ ^ állandó tényező számértékének meghatározására szükséges, a mi azonban csak ta

I