Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1880
Azonban, mielőtt ezen küzdelmek leírásához fognánk, tekintsük meg, hogy mik azon tényezők, a mik a külbefolyásnak tért nyitva oly helyzetbe sodorták a nemzetet, miszerint kénytelen királyválasztási jogának fenntarthatásáért küzdeni. A tényezők tisztába hozatalára nézve mindenesetre első lépés a királyválasztási- és örökösödési joggyakorlat általános megtudása. Azzal, ha a Mátyás felléptekor e tekintetben törtönteket vesszük figyelembe, nem tudunk általános meghatározást tenni sem a királyválasztás sem az örökösödés kérdésében. De vegyük fel mégis Mátyás királyija tételét kiindulási pontul. A mint tudjuk, Mátyást a nemzet nagy tömegének, a nemességnek szabad választása, teszi királylyá. Ennélfogva tehát kimondhatjuk, hogy fennáll és pedig teljes épségben a nemzet királyválasztási joga. Már pedig, ha úgy áll fenn, akkor örökösödési jogról szó sem lehet. Ugyde a nemzet ezen most tanúsított joggyakorlatából nem lehet következtetni az általánosra: azaz nem lehet határozottan állítani, hogy ha ez az eset előfordult most, annak igy kellett lenni ezelőtt s igy kell lenni ezután is. Sőt, ha a múltra egy kis visszapillantást teszünk, kisiklik lábunk alól azon talaj, a melyre állításunkat építeni lehetne. Mert, a múltból vett példák nem a mellett bizonyítanak, hogy azon mértékével élt volna királyválasztási jogának, melvlyel most, hanem igenis a mellett, hogy ezen alkotmányos jogai legfontosabbikának a királyválasztásnak a dynas- tiálc örökösödése által korlátoltatását megtűrte. Erre mutat az Árpádház fiágának kihalása után fellépett uralkodók trónra jutásának története. így, Róbert Károlynál, kiben az Anjou dynastia jut nálunk trónra, habár a leányági örökösödés is figyelemre lett méltatva inkább a választás nyer fölényt; ellenben fija Lajos és ennek leánya Mária fellépésekor a választási jognak nemcsak sürgetése, hanem emlegetése is elmarad. Hisz Lajos 1342 julius 21-én apja temetése után két-, Mária, Lajos leánya pedig 1382 September 17-én, atyjának temetése után egy nappal koronáztattak meg, „trónörökösödési joguk közönségesen elismertetvén.“ Ennélfogva Mátyás királylyá tétele csakis kivétel az általános alól, következéskép irányadóul sem szolgálhat, de igen a nemzet múltban tanúsított joggyakorlata. Igaz ugyan, hogy a nemzet ön
