Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1874
I. ÉRTEKEZÉS. V isszapillantás a székely nemzet másfél ezredéves múltjára. (A csik-somlyói rk. fögymnasium 1874. nov. 25-én tartott ákademia-estélyén előadta Imcts Fülöp Jákó, főgymnásiurai igazgató.) ..............Longa est injuria, longae A mbages; séd summa scquar fastigia rerum.“ Virg. Acn. L I. „Hosszak a bántalmak; szövevényes az ut is; azért a Toliam a lett dolgok csúcscsait érheti csak.“ A régi évkönyvek és időszaki följegyzések öszhangzó tanuságtétele szerint Kr. u. 374-ben, tehát ezelőtt 1500 évvel történt az, hogy a hu unok az Ural és altai hegyek közötti ázsiai hazájokból fölkereked- vén, dél-nyugat felé vették utjokat s Balambér vezérlete alatt a Volga folyamát átlépvén, Európába betörtek. az 5 századon keresztül tartott nagy népvándorláshoz az első lökést megadták, több népek rohamos meghódítása után az Olt, Maros, Tisza és Duna vidékein letelepedtek s Közép-Európában csak nem egy századon át rettegett birodalmat alapítottak. A székelyek ezen hunnoknak lévén ma már egy komolyabb történetbuvárlótól is kétségbe nem vont egyenesen leszármazó és ős székhelyeiket mindig megőrzött utódai: hazafias és kegyeletes eljárást vélek követni, midőn e szerény tanodái körben másfél ezredes évfordulójáról emlékezem meg egy oly történelmi eseménynek, mely inig eredményeiben a római birodalom súlya alatt megvénhedett Európa áramlatját kicserélte s annak ölén részben máig is virágzó ifjú álladalmakat alkotott: addig léteit adott egy hosszú múltjában szintén csodálatos, és egyéniségében ritka életszivósságot mutatott kis nemzetnek, melynek legifjabb sarjadékát mi vagyunk szerencsések és büszkék képezni. Ezen szerény megemlékezésem jelentékét nem nagyon gyöngítheti azon körülmény, hogy hűn őseink csak pár évvel később foglalák el hazánkat az akkori Dácziát s csak 380 körül végzők be Pannónia meghódítását; mint szintén az sem áll kegyeletes ünneplésem útjában, hogy a hírnök nagy tömegéből székely nemzetünk, mint ilyen csaknem 100 év múlva állott elő. Mert itt nemzetünk európaivá léteiének bizonyos kezdetéről van szó; ellenben a későbbi események éveire nézve emlékeink ingadoznak; a székely fajt pedig, mint ugyanazon világhódító nemzet egyenes szülöttjét, mely legelső székhelyét mindig megtartotta, nincs okom eredetre nézve az apáktól megkülönböztetni. De ilyetén megemlékezésem, ha korai volna sem téveszthetné czélját nemzeti hanyatlásunk azon napjaiban, midőn régibb intézményeink- és erkölcseinkkel azoknak emlékei is oly nyomtalanul, minden jel és benyomás nélkül vonulnak el fejünk felett, mint elvonult 1859-ben egy kivált a kath. Csikra nézve halhatatlan nemzeti és vallási ügynek 300-dos évfordulója, valamint a közel 1804-ben egy a Belső-Székelyföldre nézt emlékezetes és tanulságos történeti esemény 100-dos anniversariuma. Egyébiránt legforróbb imaképen rebegem: engedje a nemzeti gondviselés Istene! hogy székely fajunknak, mint szorosan illyennek is másfél ezredes életét, akár a közelebbi években, akár a jövő században, 1955 körül, ne egy ily szerény kor, hanem egy múltjához méltóan virágzó nemzet és birodalom lehessen szerencsés megünnepelni! Ezen előzmény és indokolás után tárgyamra rátérve, alkalomszerűnek találom, egy futó pillantást vetni nemzetünk másfél ezer éves múltjának k i á 11 ó b b mozzanataira. Annál szűk1*
