Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1874

4

ségesebbnck látszik múltúnk emlékei fölött olykor elmerengenünk, minél inkább halványul immár a reménysugara, melyet azok egy derültebb nemzeti jövö egére vethetnek.

De ne előzzük meg a századok eséményeiből és jelleméből vonható tanulságokat. A lefolyt 15 század mindenikében történhettek dolgok, quorum memivissejuvabit. De a költő szerint is

„Hosszak a bánta!mák, szövevényes az út is; azért hív

Toliam a lett dolgok csúcscsait érheti csak.“

%

* *

I. A IV. század második felében a hun őseink által megindított nagy népvándorlás chaoszából fejlődtek ki az Európában most is fennálló régibb államok. Hasonló volt az egy roppant vegyfolyamhoz, melyben az elemek forrongnak, elválnak, újból rokonidnak, s mások eltűnni látszanak. így tűnt el több újonnan keletkezett állam, ezek között a hunnoké is; de mindazonáltal ma Európában egy ország sincs, mely a húnszéke- lyek megtelepedését korra nézve fölül múlná s polgárisult nemzet is alig, mely a székelynek faji és egyéni fennmaradásával oly régi idők viszontagságain át kiállhatná a versenyt.

Balambér, az ős honfoglaló, bevándorlási útjában fölvette seregébe a hunnokkal rokon alanokat is. E körülményt azért említem, mert vannak, kik a csíki szálasabb és fehérszög fajt az ugyan ily termetű alánokkal hozzák kapcsolatba ; azonban itt már idő, égalj, táplálkozás és elvegyülés annyira megváltoztatta az eredeti typust, hogy merőben fölöslegesnek találom a fölvetett vélemény értékéhez hozzászólani.

Balambér a gotliok, gepidák, rómaiak és germánok fölött vivótt nagy harezok után e századbau a hűn birodalom megalapítását teljesen bevégezte. Meggondolva azt, hogy a lmnnok száma ennyi ellenséggel szemben túlnyomó nem lehetett: ezen ős harezosokban a physicai erő mellett több volt a hadi eszélyesség és kormányzási bölcsesség, mint sok egyéb egykorú nemzeteknél,

II. Az V. században virágzott és dőlt meg' a liunnok roppant birodalma, melynek határa Etele alatt keletre a Wolgáig, nyugatra a Rajnáig terjedett. Nem lehet e szűk keretű felolvasás czélja, csak érinteni is mindazon harezokat és hatalmaskodásokat, melyeket a hős Bendegucz, fiai Buda s a világhírű Etele, valamint ennek fiai is a szomszéd népekkel viseltek. Erre nézve legyen elég említenem, hogy a nyugati és kelet-római birodalom adózott nekik; miből, hogy, a mi hűn apáink is részesedtek, mutatják azon római pénzleletek, minőt tavaly a Rákos fölötti Bogács-dombon egy székely atyánkfia is tőn.

Meggondolva, hogy a hatalmas hun király két még elég erős, és kitűnő hadvezérrel rendelkező birodalmat tartott leigázva, melyeknek a hunnak által nyomott többi vándorló nemzetek is szolgálatjokra állottak : Etelének s liánjainak ritka uralkodói és kormányférfiui belátást kell tulajdonítanunk. Egyébiránt róla és hunjairól Priscus az ő udvarában, a keleti udvar követe igen előnyös jegyzeteket hagyott hátra. Ezekből tanuljuk, hogy a hun király rendkívül éleseszü, jellemszilárd, ellenei iránt eszélyes és kemény, alattvalói iránt hiv és igazságszerető, a védtelenek iránt könyörületes, nagylelkű, háztartásában vendégszerető és lovagias uralkodó volt. Ezekből tanuljuk, hogy előtte az ő győzelmeiről, majd hűn szüzek, majd férfi dalnokok nemzeti énekeket zengettek, fényes bizonyságául annak, hogy a hunnoknál — kivált, ha saját írásmódjukat is említjük — nem csekély fokú műveltség uralkodott, a nemzeti kötészet pedig éppen virágzott.

De az „Isten ostoráénak halála után megfordult a koczka. Etele fiainak az uralkodás fölötti viszályai folytán a meghódított népek fölszabaditák magokat a liunnok igája alól. 1400 éve már, hogy megdőlt a rettegett hűn birodalom. (Lezúgott a hunuokban megindult nagy áradat, elseperve Európa kebléről, a mit talált; elzúgott, saját intézményeit is jobbadán magával ragadva; de a zápor szülte áradat lezugása után kivállott a patak, mely magának szilárdabb medret vájva, ma is a keleti Kárpátok völgyeiben csörgedez.)

Elek és Döngöcs a védelmi harezokban elesvén, Iriny a kisebb testvér a liunnok romjaival a Pontus északi tartományaiba, a mai Moldva, Bessarabia- és déli Oroszországba vonult vissza s ott felállította a kis- seythiai birodalmat, melynek a mai Székelyföld — melyet annak liún lakói soha oda nem hagytak, s azért magokat később székhelyieknek nevezték — nyugat felől kiegészítő része volt.

Messze vezetne székely fajunk ezen hun eredetét, tüzetesen tárgyalni. Megtettem volt ezt 12 év előtt s szerény törekvésem a haza tudósainak, különösen a nemzetünk őskora felderítése, s a csíki székely krónika hitelességének hősi megvédése körül magának nemzetünk előtt nagy érdemeket szerzett Szabó Ká- rolynak elismerésével találkozott. *)

III. A VI. század elején székelyeink a gepidák s más hóditó népek elöl visszább vonulva, a természet által is védelemre alkalmatosabb bérezés ház áj ok bán igyekeztek magokat részint földvárak és sánezok építése által, részint hadi és polgári kormányszerkezetök kifejtése folytán biztosságba helyezni. Félszázad alatt bízvást támaszkodhattak az euxinusi tartományokban még uralkodó hűn rokonok (uturgurok,

*) Szabó K. kisebb tört. munkái. II. 182. 1.