Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1873
6 — filléreivel, — mint a múlt idők során is anyiszor tévé — a mind nagyobb terjedelmet vető művelődés e régi templomának nagy obbitásáho* és betetőzéséhez. Rajzoljam-e tüzetesen t. gy! miképpen indult az általános meggyőződés szülte eszme való- sulásnak: mily hullámokat vetett a nemzeti szent ügy iránti lelkesedés és buzgalom heve; mily elő- zetek után nyilt meg 1857 őszén az V., következő őszön a VI. osztály és tanitóképezde s aztán 1859-ben a VII. osztály!? Fessem-e a fájdalmat és csüggetegséget. melyet a nemesen érdeklődők lelkében szült az, hogy a szerencsés fejlődés menete félúton, mint a virányos tetőre kiemelkedni akaró, de inaszakadt vándor útközben elbágygyatt s 3 lustrumon át sinlé a félszegség terheit ? Fessem-e a küzdelmes pálya mozzanatait, melyeket ezen hosszú idő alatt a csonka intézetek tanári testületéi, s az isk. magánalapot kezelő püspöki bizottmány a gymnasium és képezde kiegészitése érdekében néha a keserűségig folytattak? Mindezeket, mint a miknek különben is sokan voltunk tanúi és részesei, fölösleges, de nem is czéiszerü részleteznem; mert, ha bármi nemes küzdelemről van szó, történhetik-e ez a nélkül, hogy abban egyik-másik gyakran talán épen az, melyik legkevésbé érdemié, karczoíatot. sebet ne kapjon?, melyet pedig kivált a közös győzelem örvendetes perczeiben senkinek föltépni nem szabad. annál inkább nem, mert e kérdésben leginkább a szegénység és a sors állott ellenünk, mely fölött még az istenek sem diadalmaskodhattak .... Legyen elég az örvendetes végeredményt jeleznem, miszerint, miután egy májusi szép hajnalon dr. Haynald Lajos kalocsai érsek ur ő nagyméltósága a gymnasium kiegészitésére újból 8000 irtot, s dr. Fogarasy Mihály kegyes fő pásztorunk ő nagyméltósága 4000 irtot adományoztak: miután továbbá kegyes főpásztorunk a képezdéhez is 1000 írt évi dotatiót eszközölt, s miután a gymnasiumi tanártestület nevében én jobb időkig egy gymnasiumi tanári állomás pótlására vállalkoztam, miután ugyancsak jobb időkig saját nöyeldei szállásom egyrészét a beállítandó osztály helyiségéül felajánlottam: a folyó évi jun. 16-án tartott püspöki bizottmányj gyűlésen kimondatott a rég várt „legyen“ szó, hogy t. i. az 1873—4. tanév kezdetével a gymnasiumi Vili., valamint a képezd ei III osztály m e g n y i 1 i k, s i g y a nevezett intézetek ki lesznek egészítve! Meg is nyíltak, hála az Isteni gondviselésnek, a jótevő és az ügyben buzgolkodott telkeknek, hála a nemzet geniusának, s a minden akadálylyal daczolt kitartásnak és küzdelemnek! . Midőn ezen örvendetes eredményről a t. gyülekezetét ez ünnepélyes alkalommal értesíteni magamat rendkívül szerencsésnek érzem: még röviden körvonaloznom kell a közös feladatot, melylyel ezen intézetek iránt m ind n y áj an tartozunk, s a kilátást, melyet azoknak ápolása és felvirágoztatása székely nemzetünk jövőjére nyújt. Átalakító békés reformtörekvések úgy, mint polgári forradalmak eltévesztik czéljokat, ha a történelmi fejlődés számbavétele nélkül akarnak építeni. Mi legyen a jelennek teendője és kötelessége: arra nézve nemcsak egy hirtelen kitűzött czól, melyet talán csak a természetbeni ugrás által lehetne elérni, szolgáltat zsinórmértéket, hanem irány- és mérvadók itten az ügynek történelmi fejlődése és a múltnak törekvései. Egy iskolával vagy tanrendszerrel sem áll másképen a dolog. Midőn be kell ismernünk, hogy nemzetünk más cultur népekhez, de sőt a szomszéd szászhoz képest is a reál-irányu (ipari, kereskedelmi, közlekedési, műszaki, katonai) művelődésben fölöttébb el van maradva és azok által túlszárnyalva, elismerjük az ezen irányban pótlandó képzés sürgős voltát is; de a mit a t. gyülekezetnek becses figyelmébe ajánlok, soha sem ismerhetjük el ama művelődési irány jogosultságát az eddiginek akár kicsinylés. és mellőzés, akár elhanyagolás és népszerütlenités általi rovására. Ez a hálátlanság és gondatlanság bélyegét sütné homlokainkra. A kik ma a modern korszellem szárnyaira kapaszkodva, sokszor inkább népszeriiséghajhászatból, mint valódi meggyőződésből az eddigitől különböző oktatást és nevelést sürgetnek, azoknak is jobbára gymnasiumunk ringatta művelődési bölcsőjét: s ha ma egészen az uj szellem iránt rajonganak, nem különböznek a gyermekből lett férfiútól, ki megfeledkezik a szülői emlők tejéről, s többé nem képes méltányolni az anya gondjait és fáradalmait. Egyébiránt eltekintve ezen szemponttól, tény az. hogy a csik-somlyói gymnasiumi oktatás és nevelés első szükséget p ótól t századokon át, hasznait enmagunk tapasztaltuk: s tény a más is, hogy minden egyébbel még csak a kísérletek stádiumán állunk, hasznaikat sü- k ereiket csak a jövő látandja, s az idő fogja, méltányolni, mely a gy.-szt.-miklósi reáltanodát fel- oszlani látta. Vajha ehez hasonló eset e nemzet életében soha elé ne forduljon, hanem megértve a viszonyok valódi állását, reálirányban is mennél több fogékonyságot és ügyességet tanúsítson. De az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a humán vagy is gymnasiumi oktatás inkább megfelel nemzetünk géniuszának, az ifjúság hajlamainak s talán az élet czél-
