Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1870
10 Erre Rudolf a hozzája menekült Mihályt is újból leküldó, hogy Bástával egyesülten Báthorit kiverjék. Báthori aug. 2-kán elveszté agoroszlói csatát. A földhöz kötött, fegyverétől megfosztott székelység nem volt vele. Jónak látta tehát a székely népnek szabadságát újból visszaadni, kik e miatt mellette is nyilatkoztak. De látván, hogy a Mihályt meggyilkolt Básta ellen erővel nem boldogulhat, vele alkudozni kezdett, s mig a fejedelemség megtartása és Opolia között ingadozott; addig Básta, hogy Báthori székelyeit megrettentse, hajdúit, e bakókká fajult zsoldosokat, M.-Vásárhely ellen küldötte, kik azt ki is rabiák; Báthori vezérei: Székely Mózes, Toldi István s mások, nem akartak Bástával alkudozni, s igy újból csatára került a dolog. Básta Székelyt Fehérvár alatt megverte, mig Toldi a székelységgel Szászsebesből megérkezhetett volna. Erre Báthori lemondott július 26-kán, s Rudolfhoz ment. Básta rémkora következett. Bár'pedig tapasztalak a* székelyek is, hogy ezen tigrisként dúló szörny által minden párt, rang, állapot és nem egyformán tiportatik; bizonyára az erőszaknak is engedve, melléje állottak, mert Rudolf király emberét látták benne, ki Erdélyt a magyar koronának akarja megszerezni; s az ellenpárt érdekében Erdélybe indult tatárokat segiték visszaüzni szept. 23-kán. Székely Mózes 1603. tavaszán Básta rémuralma ellen kardot rántott. A külső székelység (Aranyos, Maros, Udvarhely) melléje állott; de a belső székelység (Csik-, Háromszék) Székely beütött tatárjai miatt, nem volt hajlandó tűzhelyeit odahagyni; későbben pedig az osztrák-politikájú Rádul havasalföldi vajdának a Barczaságra bejött vezéréhez, Rácz Györgyhöz, csatlakozott, ki Székely Mózes vezéreit előbb Rosnyó- nál, majd magát a fejedelmet is Brassó mellett egy véres ütközetbön megverte juh 16-kán. Az Alabor völgyében meg volt oszolva a székely nemzet. A török politikájú és donatarius nemesség és a király felé hajló, sokszor megcsalt nép harczolt ott egymás ellen!... Vili. Básta s az utána következett biztosok annyira sanyargaták s annyira kifoszták ezen „Básta szekéré “ -re jutott hazát, hogy zsarnokságuk által Rudolf védnöksége iránt minden ragaszkodást kiöltek, — s most minden párt egyesült ez elviselhetlen iga lerázására, s a székelyek megtagadván a biztosoknak az engedelmességet, Bocskai Istvánt 1605. febr. 21-kén Maros- és Udvarhelyszék Maros- Szeredában fejedelemnek kiáltotta, azon föltétel alatt, ha a székelyek ős szabadságait elismeri. A belső Székelyföldet a még benne lévő Rácz György oláh hadai tartották sakkban. A szept. 4-ki gyűlésben Med- gyesen minden ner -et és párt egyesült Bocskai meg? . sztás'’’-"". mivé Ránz. ic —gadta inagát. Bocskai nemcsak teljesítette a székelyek alkotmányos óhajtásait, hanem rövid, de Tényes 'Mama, végestéjén 1606. decz. 17-kén szerzett végrendeletében okulva a múlton s prófétai lélekkel látva a jövőbe, felszólította Erdélyt, hogy Magyarországgal egyesüljön; végül pedig azon kivánatát fejezte ki, hogy utódai s a rendek az általa szabadságába visszahelyezett székely nemzetet jogaiban tartsák meg. J) E végrendelet székelyeinkre vonatkozó záradékának meglehetős tiszteletbentartása, meg a fejedelmeknek a pártokat fékezni képes erélye, önállósága, kormány-tapintata okozta, hogy a Bethlenek és Rá- kócziak korában a székelység mindinkább fölhagyott mozgalmaival, s miután Bethlen Gábor az első országgyűlésen, 1614-ben, a nemzet jogait ismét életbe léptette; I. Rákóczi György pedig 1636-ban, hogy azt Székely Mózes ellen megnyerje, eltörölvén a fiscus öröklési usurpatióját, a székely örökséget biztosította, a székely nemzet osztatlanul küzdött az ország nyugalma- és jóllétéért mindaddig, mig II. Rákóczi György utolsó idejében a török pusztító iránya és Barcsai zsarnoksága egyfelől s a magyar király védnöksége alá visszatérhetés élénkebb kilátása másfelől, azt megint a párt-mozgalom terére nem vitte és vonzotta. IX. Erdély leggyászosabb korszaka ott kezdődik, hol a török kényuraság által, a ránk nézve oly szerencsétlen lengyelországi hadjárat miatt, székéből kivetett II. Rákóczi György Rhédei Ferencz lemondása után, 1658. elején, fejedelmi székét a székelyek segitségével visszafoglalta. Megint fontosabb politikai szerep jutott a szegény nemzetnek, különösen annak belső, katholikus részének; mert arról vala szó: a mind zsarnokibbá váló török alatt végre is protestánssá válni, vagy szent István koronája védelme alá visszatérni, a hont egyesíteni s abból a közös ellenséget kiverni. Rákóczi nem bízván a török megengesztelésében, Leopold császár és király pártolásához fordult, miáltal a székelyeket, kiknek e politikai irány üdvösnek tetszett, magának állandóan megnyerte; de a török, kivált miután Rákóczi Lippánál basáit a Marosba fúlasztá, rettentő boszuállásra készült. Hasztalan védelmezte tehát Mikes Miklós a székelységgel a bodzái szorost: a tatár-chán, szilisztriai basa s a két oláh vajda csordái elöntők a Barczaságot, a Székelyföldet s az egész hazát egy rommá döntötték, s e rom fölött 1658. szeptemberben a török által fölavatott Barcsai Ákos lett fejedelem; de ennek, a török szolga-vazalljának ') Végrendelete Kami monumenta II. 3l&.
