Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1870
11 és adó-executorának. a belső székelység s kivált a Rákóczihoz rendithetleuúl ragaszkodó Csikszék, a hűségesküt soha sem tette le, s egy év múlva (1659. szept.) újból Rákóczinak hódolt, ki zászlójára a haza és kereszténység szabadságát irta jelszóul. De a török Barcsait visszahozta s Szebenbe beültette; azonban Rákóczi és hívei ellene küzdeni meg nem szűntek mindaddig, míg az 1660. május 22-kén Gyalu és Szász-Eenes közt végbement véres ütközetben a budai basa által le nem győzettek. Az elhullott szabadsághősök fejeiből halmok rakattak, s maga Rákóczi is, a jobb sorsra érdemes vitéz fejedelem, kapott sebeiben Nagy-Váradon meg nem halt. X. Barcsai Ákos most már nyugodtan vélt fejedelemkedni, de a nyugodt uralmat nem a boszu politikája által kell biztosítani. Barcsai a Rákóczi-pártiakat hevesen kezdé üldözni; Barcsai Gáspár és Lázár György helytartók zsarolásának súlya a székelységre nehezült. Apor Lázár, Barabás Péter s Bakó István, marosszéki főkapitány fölakasztattak. Lázár István csíki főkirálybiró elfogatott, Görgénybe záratott: de onnan elmenekült. x) Ezalatt Barcsai G. sarczolt és kegyetlenkedett. Csik- és Háromszékre új kapitányokat és tisztviselőket nevezett; de ezeknek, kik a vallást is sértegették, a nép sem engedelmeskedni, sem a fejedelemnek a hódólati esküt letenni nem akarta, annálkevésbbé, mert a török által föltolt Barcsait törvényes fejedelemnek el nem ismerhette, s különösen gyűlölte azért, hogy Nagy-Váradot, a hon ezen kemény véd- bástyáját, a haza és keresztyénség roppant kárára, a török által el engedte foglaltatni. Midőn mégis erővel kényszeritenék tisztjei a népet hűségesküre, ez a hazajött Lázár István vezérlete alatt Gyergyóban, Csíkban és Háromszéken fölkelt s a Barcsai-féle tiszteket elfogta, kivégezte, vagy bebörtönöztette, s más fejedelem, nevezetesen Kemény János megválasztásáról gondolkodott. Erre a megrémült Barcsai, a helytartó — a fejedelem Magyarhonban volt — a megyéket s a hű Udvarhely széket fölvevén, a háromszékieket Baróth és Köpecz közt megverte s Háromszéket megigázta. Most Csikón, a forradalom fészkén, volt a sor, kiket október 13-kán fegyverletételre, vezérei kiadására szólított föl; de a Kozmás és Tusnád közti térre, a Szénás-Mezőre, gyűlt tábor azt felelte, hogy kész inkább a Nyergesi szoros völgyeit tetemeivel betölteni s egy lábig elvérzeni, hogysem vérárulóként vezéreit kiadja. Barcsai tűzzel-vassal akart válaszolni, ds a Sk5jo» és más széki hadak, honpolgáraik vérének oktalan kiontásától visszafordulva, nem akartak a csíki testvérek ellen fegyverhez nyúlni, azt másféle ellenség ellen fórditandók, s nekik fegyverszünetet engedvén, követelték, hogy ha a csíkiak és többi társaik az ország, vagy fejedelem ellen bűnt követtek el. ott vannak a hazának törvényei, melyek szerint megbüntettessenek. Barcsai G. tehát hadai ezen nézetét tanácsosnak látá elfogadni, s az elszánt csíkiak ügyét az országgyűlésre bízni. Ez országgyűlés Segesvárt! október 20-kán nyílt meg. A székelységre, különösen Csikra, hol még a feudalismus legkevesebb hódításokat tett, az 1562-ki (az egy század előtti) ugyancsak segesvári proscriptio látszott várni. De több alább megemlítendő körülmény kimenté azt azon megaláztatás alól. A székelyek követei is, ámbár a leghevesebb megtámadásoknak s bántalmaknak voltak kitéve,- kérték, hogy, ha ügyeik ama legfelforgatottabb állapotában s legnyomasztóbb viszonyok közt valami törvényellenest követtek is el, az bocsáttassák meg. Megbocsáttattak tehát; de minthogy a Barcsai-párt nem hitt a székelyek őszinteségében s Kemény titkos híveinek tartá őket, arról tanácskoztak, miképeu kellene a székely nép egyesülését gyengíteni, s azon egyetemi kapcsot, melynélfogva ügyeiket eddig közönségül védelmezték, meglazítani. Szótöbbséggel tehát azon székely alkotmányellenes határozat keletkezett, hogy a székelyszékekben kapitányok ezután nocsak a székely nemek és ágak szerint, hanem idegenek közül is tétethessenek. Azonban ez elnyomási törvényczikk kimaradt, az 1669-ki codificatio alkalmával a compilata constitutiókból. Egyébiránt, hogy a székelység bővebben nem nótáztatott, annak okát nem annyira a vérszomjas Barcsai Gáspár elnézésében kell keresnünk, hanem legfőképen azon körülményben, hogy Kemény János német, magyar és a Rákóczi hadából megmaradt s Petki István, csíki főkapitány, alatt álló székely sereg élén kö- zelgetett. E hirre Barcsai emberei szétfutottak. A csikiak Udvarhelyszéket hódoltaták meg Keménynek, mire ez 1661. január 1-ső napján fejedelemmé választatott.2) XI. Keménynek már föllépéséből látszott, hogy a török védnökség helyett Erdélyt a magyar korona oltalma alá akarja helyezni. Ez irány legfőbb biztosítót», volt a székelyek iránta való hűségének. Hogy e szövetség föltételeivel tisztába jőjön, Kemény Bánffi Dénest és P. Kászoni Mártont Leopold császárhoz küldötte. A császár nem akarván az Erdély megszerzése iránt kedvező alkalmat elmulasztani, Keménynyel oly *) Gr. Lázár-család. Gr.- Lazár Mik. 160. 1. *) Kővári Érd. Tört. V. 103. 2*
