Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1870

8

mészetesen a török védurasága alatt — bevégzett ténynyé -vált.“ A mi téves állítás, mert nem is annyira a bűbéri viszony, mint Miksa és utódai tulajdon jogczime Erdélyre, nemcsak meg nem szűnt, de sőt az erdélyi fejedelmek tőlök kérték mindig megerősitésöket. Erdély önállósága pedig a magyar királyok e jogával szemben és a török souverainitás igája alatt illusorius, de méltó eredmény a szerencsétlen szentpáli csatához.

Ezek után, úgy vélem, hogy az események amaz okadatos lánczolatát elmondani s székelyeink mozgalmait igazolni — mindegy. Ha Báthori nyugodtan és népszerűén akart kormányozni, akkor mindenek előtt a segesvári czikkeket kell vala, nemcsak némi szóval és részben — mint azt az 1571. novemberi gyűlés a „jus regium“-ra nézve tette, — hanem tényleg és teljesen eltörlenie.

V.

Báthori Zsígmond zavarteljes kormánya alatt székelyeinknek bőven nyílott alkalom szabadságaik visszaszerzését megkisérleni s egyszersmind politikai irányukat is kimutatni. Nem békülhettek ki avval, hogy ők inkább a hitetlen, törőknek adózzanak, mint a magyar királytól függjenek, ki valaha szabadságaikat is Dobó és Kendi alatt biztosította volt. Midőn tehát Báthori Zsigmond 1594-ben a töröktől való elszakadást kimondá, a szászokkal a székelyek is azonnal melléje nyilatkoztak, s mig ő Prágában Rudolf királylyal a szövetséget megkötötte, addig a székelyek harczokat vívtak Havasai földön a török ellen.

Azonban III. Mahomed a hatalmas Szinán nagyvezért inditá Erdély ellen. A fejedelem Feketehalomnál központossá hadait. A székelyek az alkalommal jónak látták élni. 16,000-en táboroztak Brassónál, de nem akartak csatlakozni, mig Zsigmond a Zápolya által 1562-ben rájok vetett jobbágyságot le nem veszi. Hosszas alkudozás után Zsigmond kétértelmű szavakban teljesité kívánságukat, fölmenté a jobbágyság alól; mire a székelyek Mindszenti Gábor és Kornis Farkas vezérletök alatt 1595. szept. 18-kán beindultak Oláhországba, honnan Szinán Mihály vajdát s az előre beküldött székely hadat űzte kifelé. A nagyvezér Báthorit is bizonyára elkergeti, ha az ámított székelyek meg nem segítik. A sereg Tergovistet s Bukurestet megvevén, győzelmesen nyomult a Dunáig, hol Szinán Gyurgyevóra támaszkodva, döntő csatára készült. Október 16-kán történt az, hogy a székelyek vitézkedése folytán a Dunát a török vére pirosra festette és a történelem egy d4cső győzelem emléklapjával gyarapodott.

Fájdalom * 1 o> a legszebb tmM lelkesedést Aj ------------— «uv^.arma. Zsigmond a feh

érvári gyűlésen, decz. 13-kán, ravasz politikájával kijátszotta a feketehalmi szerződést, miután az adományozott székely főurak, a székely nép szabadsága fölött, panaszt emel-tek (!) nála. ,Zsigmond — irja Szilágyi *) — menthetlen perfidiával oldotta meg a csomót. Nem merészelt a fejedelmi szó szentségére hivatkozni, a kötés épen tartását nem volt bátorsága kívánni. A dolgot törvénytudók elébe terjesztő, hol a primoroknak előadott okaikkal könnyű volt leverni a nép együgyű, tanulatlan * 2) követeit.4 Az itt kimondott Ítélet, hogy a szept. 15-ki adomány, mint nem önkényt adott és kicsikart, ‘érvénytelen, az országgyűlés s utóbb a fejedelem által megerősittetett. Az ítélet kihirdetésekor a befolyásosabb székelyeket elfogták, hogy lázadást ne támaszthassanak. Nem használt. A következő 1596-dik év elején, mig Zsigmond Prágába járt, a székelyek lehetetlennek tartva a fejedelem ama hitetlenségét, s a dologban uraik árulását gyanítván, szolgaságba hurczoltatásuknak ellenállottak. Bocskai tehát a fővezér, ki, vezér volt Gyurgyevónál is, Apafi Miklós és Ravazdi György sereggel küldettek a szabadságért lelkendező népre. Némely helyeken, mint Csik-Szerdánál, összecsapások történtek; most az előkelőbbek közül, éjjelenkint, többeket befogdostak, némelyeket kivégeztettek, másokat megcsonkítottak. Saját vérébe fulaszták üjból a népjogot, s az egyenjogosult szabad nép néhány donatariusnak jobbágyságába hanyatlott. Önnön joga- és szabadságárt küzdött és vérzett * ugyan a székely nemzet; de a későbbi történelmi fejlődés s korunk polgáriasultsága bizonyítja, hogy székelyeink küzdelmei a honfiúi jobb politika belső ösztönének és a közhumanismusnak voltak egyszersmind harczai!

VI. . *

Báthori Endre fejedelem alatt még inkább megboszulta magát a székelyek ellen tervszerüleg űzött botor jobbágyositó rendszer. Ha még eszélyesen és komoly meggyőzés által kívánták volna azt keresztülvinni! de e néppel gyerekesen bántak. A mitől ma kegyetlenül megfosztották, holnap a szorultság perczé- ben annak dementálásával s visszaigérésével igyekeztek őt megnyerni.

Mihály havasalföldi vajda, mint Rudolf királynak hűbérese, részint hóditásvágyból, részint Rudolf által megbízva, elhatározta Erdélybe ütni s annak fejedelmét megbuktatni. Itt megijedtek a hirre s a Fehérvártt

*) Erdélyország Történelme. I. 440.

2) Ne mondjunk annyit. A kor szelleme, donatariusok érdeke s a fejedelmi önkény által egyformán nyomott fél ellenében szükséges-e ennek még „tudatlanságát“ is hangsúlyozni? Egyébiránt is nagy merészség egy hongyülés követeit „együgyiiek- s tudatlanokénak bélyegezni a nélkül, hogy magát az egész kormányzási rendszert el ne Ítéljük.