Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1870
9 október 18-kán tartott gyűlés, hogy a székelyeket fölültethesse, véres kardot hordoztatok körül s ismételte az annyiszor kijátszott ígéretet, hogy a jobbágyságra vetett székely nép, ha felül, szabadságát visszanyeri. Elkésett ebgondolat volt ez; mert Mihály vajda már 25,000 emberrel belül volt a Bodzán s a fejedelmet a székelység megnyerésében megelőzte. Prásmári táborából október 18-kán a székelyekhez meneszté Makó Györgyöt, Tamásfalvi Istvánt, Haralyi Istvánt, Dömös Istvánt (úgy látszik mindannyi menekült székelyeket) s másokat. Miután Makóék Mihály adománylevelét, mely által őket a jobbágyság vasvesszeje aló) fölszabaditá, kihirdeték; miután a nép hallá, hogy föl nem kelés esetén a Barczaságot dtíló Mihály a Székelyföldet fölperzseléssel fenyegető; ámbár hóditótól jóllétet s leigázott nép fejedelmétől valódi szabadságot alig remélhetett: fölkelt a perfid Báthoriak utóda ellen, annál is inkább, mert Mihály a király hívének és helytartójának vallá magát. A magyar király iránt pedig a székely nép máig sem szűnt valá meg áliandó hűséggel viseltetni. A csíki székelység Háromszékre érve, követelte, hogy a várhegyi várat, melyet „Székelybánja“ neve alatt János Zsigmond fékezésökre építtetett vala, leronthassa; mi meg is történt. A nép garázdálkodott volt urai ellen is, s aztán Mihály vajda táborához indult, mely eközben Szeben mellett, Schellenbergnél október 28-kán Báthori Endre fejedelem seregével megütközött. Öt óráig tartott a véres ütközet, s a győzelem már-már a fejedelem részére dőlt el, midőn a fölkelt székelység megérkezése azt a vajda részére döntötte el. Két részről mintegy 4000 ember esett el. — ,E harcz minden csepp vére — úgymond Kővári Ö — nemzeti szenyfolt; mert bár a renegátok egy része megbántott corioláni boszuvágytól volt vakítva s a szabadságtipro Báthori-ház ellen hevttlt: a nagy rész a római viadorok vakeszközzel határos szerepét játszáj kiknek vérök olcsó (?!), ha a tusa tapsai közt testvérök ellenében ömlik is ki.“ E jellemzéshez csak azt adom, hogy nem annyira a felbőszített, mint a felbőszítő testvért kell a történelem itélőszé- kének elítélnie, kivált ha ez más megelőző esetekből is okulhatott. Mihály vajda bevonult Fehérvárra; a szerencsétlen fejedelem pedig kis csapattal a Székelyföldön át Lengyelhonba akart menekülni; de a fejére tett jutalomigéret gyilkosokká tévé ellenségeit. A felcsiki hava- sokoni bolyongása közben székely-oláh csapatok érték utói s „Pásztorbükk“ nevű helyen kíséretével együtt meggyilkoltatott nov. 3-kán. „Az alig 40 éves férfi — mond Kővári — két hónapi fejedelemkedóse után, mikép a vérpadra került XVI-dik Lajos, ősei ^ báj éri épe dühének lön áldozata Mert. / _;?b$d njWf lehet nyomni, de jogérzeté, ^.jszakasztani nem.“ * *) Azért, ha alkalom adtán elnyomói ellen fölkel, csak a természet törvényét követi. Mihály nov. 20-ra Fehérvárra hitta a rendeket s ott, mint Rudolf „tanácsosa, Erdélyben helytartója s az erdélyi részekben lévő hadaknak főkapitánya,“ hüségesküt tétetett le. Nov. 28-kán, mely napon a gyűlést bezárta, a székelyek számára kiadá a fcdszabaditási okmányt, melynélfogva a székely jobbágyokat szabadokká teszi, a nemzetet Mátyás korabeli kiváltságaiba és szabadságába visszahelyezi; tőlök. a hadi kötelezettség mellett, a régi ökör-adót rendelvén el. 3) E szerint Mihály ámbár hóditó és zsarnok s nem hazai fejedelem volt: tényleg és szépen bebizonyította azt, hogy a fejedelmi Ígéretet, a czél elérése után is, inkább tudta becsülni, mint Báthori Zsigmond... VII. * Azon gyászos emlékű korszakban, midőn Mihály vajda és Básta György, Rudolf vezére, sanyargatták a hazát, a legjellemesebb s eszélyesb hazafinak is nehéz lett volna szint vallani. Az események vad hullámzására a szerencse végzetes forgandóságára bízták a népek magukat. Ha a zavaros eseményeken átpil- lantunk, úgy látjuk, hogy a hatalmasoknak, a helyzet időnkinti urainak, az önző nagyoknak mindkét részen (török, osztrák) a székely nép képezi mell- és hátvédét: de általában mégis a királypárt iránt nyilvánít következetes és állandóbb ragaszkodást. A Miriszlónál 1600. szept. szept. 18-kán vívott nagy pártharczban Aranyos- és Marosszék a Bástá- val egyesült ellenzéknél, ellenben a belső Székelyföld Mihály vajda mellett harczolt, ki a csatát elvesztvén, a vele szövetkezett székelyek új boszunak lőnek tárgyai. Básta, ki még nem volt tisztában az általa megsegített ellenzék terveivel, a Léczfalván oktpber 25-kén rögtönzött gyűlésen beleegyezett a tulajdonképen rudolfiánus székelység lesújtásába, nevezetesen Mihály vajda adományozása megsemmisittetett, a székely nép újból szolgaságra vettetett, a fegyverviseléstől eltiltatott, s meghatározták, hogy a lerontott Várhegyet Háromszék és Csik, Udvarhely várát pedig Gyergyó és Kászon népe építse újra. 4) Nemsokára a törökpárt szerveződött, s Básta látta, hogy a léczfalvi bírák, most (1601. február 3.) török pártfogás alatt, újból Báthori Zsigmondot választák meg. >) Érd. Tört. IV. S6. ') I. m. 99. — V. ö. Szilágyi S. Érd. Tört. II. 7—11. 11. *) Székely nemzet :ons ti tutiói stb. 81—85. II. •) Kővári ÍV. 114.
