Katolikus Főgimnázium, Csíksomlyó, 1870
12 szerződést kötött, hogy őt a törők ellen segíti; miért Kemény előre is .fogadja be Székely-Hidába és Kővárba Leopold katonáit. Ezáltal a császár Erdély visszaszerzésére az első, jelentékeny lépését megtette. E közben a Barcsaiak megint a törökökkel conspirálván, Kemény a hongyülés fölhatalmazásából Andrást Fogarasban, Ákost pedig Kővárra kisértetése közben a Mezőségen megölette. De a török is közeledvén, Leopold vezéreitől segítséget, sürgetett, s a székelységet Petki István alatt fölftltette. Ali basa ezalatt beütött; Kemény, Leópold hadával egyesülendő, visszavonulta török tehát Apafii Mihályt M.-Vásárhelyit fejedelemmé választotta, s minthogy a kevély Monteeucoli, Leopold rósz lelkű vezére, Keményt s a fegyverben pusztuló székelységet magára hagyta, csaknem akadály nélkül dúlhatta a török a szerencsétlen hazát. Míg csapatai pusztítva csatangoltak a magát védő Székelyföld felé, Ali fölszólította a székelyeket, hogy térjenek Apafii hűségére; de a gyergyóiakat Lázár István, a csíkiakat Petki István, a háromszékieket Béldi Pál rávették, hogy ellenállásban maradtak. Azonban vesztökre ellenkeztek; mert Ali táborával a Székelyföldre nyomulván, Maros- és Udvarhelyszéket áthódoltatá, Udvarhely alól a belső székelyeket is fölszólitá; mire a különben vitéz Háromszék szintén meghódolt, csak Csikszék vélt daezolbatni a bérezek erdővárai s a szorosok torlaszai mögött a barbar ellenséggel; el lévén határozva: végsőig harezolui inkább, mint a hitetlennek szolgaságába esni vissza. Körülbelől a Nagy-erdő és Mitács szorosaiban vívattak azon kegyetlen harezok október 17—19. napjaiban, melyekben a vitéz csíkiak többször visszaüzték a jancsárok ezreit; midőn végre Izmail basa lovasai a mieink állomásait és torlaszait alattomban megkerülvén, a határvédő csíkiak október 19-kén arra ébredtek, hogy hátuk mögött a faluk lángban állanak. A harezfiak a két tűz közt a helyzetet már hasztalanul tartották, szétfutottak az erdőben, valamint a lakók közül is sokan; a honmaradottak pedig iszonyú pusztításnak lettek martalékává, annyira, hogy csupán az elpusztított Csik- székböl 10,000 embernél több hurezoltatott kegyetlen fogságba! ') E volt a székelyek Leopold iránti hűségének ismételt jutalma. Mind hiában. Az eszmék és elvek, melyekért eddig annyi vagyont és vért áldozott e nemzet, sokkal inkább meggyökereztek szivében, hogysem azokért mindenét föl ne kívánta volna áldozni. Népszabadság, szabad vallásgyakorlat, a magyar korona aegisze, voltak azon varázs-igék, melyekért székelyeink oly dicsőn és annyit küzdének, s bár török-tatár annyit dúlá-fosztá, később sem szűntek meg soha a közszabadság természetes és nemzeti politikájáért hevülni. Visszapillantva tehát a vázolt események lánczolatára, s figyelemre méltatva Erdély azon nyomorult helyzetét, melynélfogva, hogy az önállóság és államiság némi színét megtarthassa, soha határozott politikát követni nem tudott, hanem részint a hatalmas török és vazalljai kegye és a magyar korona tulajdonosának jege- **rekvései 'észint a három nemzet és pártok küzdelmei" között a leghabozóbb, opportunitási politikát követve, semmi irányban meg nem szilárdulhatott: nem megrónunk, hanem elismernünk, tisztelnünk és bámulnunk kell a székelyek által tanúsított állhatatosságot, politikai morált és jellemet. Ha pedig azt látjuk, hogy a székelyek mozgalmi (hadi) zászlóján, vagy a Magyarországgali s a mi ebből gyakran forma szerint folyt, a magyar korona (hordotta ezt bár Ferdinánd, Miksa, Kudolf, vagy Leopold német császár) iránti hűség, vagy a nemzetnek, annyi szent és dicső királyaink által még a feudalismús arany századaiban is érintetlenül hagyott; de a nemzeti fejedelmeknek gőgős olygaichiája által eltiport igazai, * alkotmánya, vallása; a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavai — valának írva: lehetetlen a közhaza minden jog- érzeúnü polgárának tisztelettel s a legőszintébb baráti jobbal nem közeledni, honfiúi érzelmű és józan gondolkodású székely fajunk felé, még azon esetben is, ha XVI. és XVII. századi politikáját és küzdelmeit kívánt siker nem koronázta volna is a bekövetkezett korszakokban. Imets Fülöp Jakó. TANODA! ÉRTESÍTÉSEK. 'Tájékozásul megjegyzendőnek tartjuk, hogy a csik-somlyói gymnasium, mint 5 osztályú (3 gramm, s 2 human.) tanoda állott fönn 1849-ig a szent ferenezrendi atyák vezetése alatt. 1751-ben Thun terve szerinti algymnasiummá szerveztetek a tanulmányi alap erején. Tanáraivá ekkor világi papok, szerzetesek és világiak vegyesen levének. 1857-ben Haynald Lajos akkori püspök úr ő exciája nemes kezdeményezése folytán kezdett létre jőni azon „nemzeti alap,“ mely egy püspöki bizottmány által kezeltetik, s melynek erején áll fönn jelenleg a felgymnasiurai 3 osztály, a helybeli tauitó-képezde és 2 felső elemi osztály. . ’) Szalárdi Krónika. 621—5. Bethlen VI. Histor, VU. 255. Batthyanianuuü kézirat.
