Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, FEBRUÁR 22. • Olvassuk: Zsolt. 23:1-4.

"Származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál növekedik." (Ézs. 11:1)

A hátsó kertünkben lévő kőrisfa az évek során túl közel nőtt a házunkhoz. Most már túl sok fényt vett el a szobáktól. Ezért férjem egy nap levagdalta a ház felé kinyúlt ágakat. A komoly beavatkozás azonban csúnya torzóvá tette az előbb még kedves fánkat. Lassan mégis apró hajtások jöttek elő a csonkokon, és leveleikkel teljesen elfedték a sebhelyeket.

A próféta idejében Izráelt nagy nyomorúság érte, csaknem teljesen elpusztult. Fájdalma és panasza maradt csupán. Isten látta, és jött hozzájuk ígéretével, hogy helyre fogja állítani az országot. Megkapó képet használ a próféta Isten ígéretének szemléltetésére. Mintha Jeruzsálem helyén leégett erdő lenne, melyből csak hamu és facsonkok maradtak. Az egyik száraznak látszó tuskóból azonban egy fiatal vesszőhajtás indult el. Homályosan ugyan, de ezzel a képpel Krisztusra mutat a próféta, akiben jön Izráel szabadítása. Az ígéret teljesedése azonban sokáig váratott magára. Mégis ez történt. Isai törzséből vessző, virágszál növekedett.

A házunk melletti csonka fán kinőtt hajtások erre az igére emlékeztettek. Arra, hogy Jézus reménységül adatott az egész emberiségnek.

IMÁDKOZZUNK: Áldott Úr Jézus, segíts Benned bízni, várni Rád, amikor az élet kemény ütéseket mér ránk. Légy vigaszunk. Ámen.- Jézus Krisztus legmélyebb sebeinket is képes meggyógyítani. -55

Betty McKay (Cowie, Skócia)