Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 23. - Olvassuk; Máté 18:1-14,

"Az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, ki adatott nékünk." (Róm. 5:5)

Keresztyén fiatalok nyári táborában történt. A táborozok egyike paralízisben szenvedett, s akadozó beszéde és suta járása miatt állandóan gúnyolták a többiek. Egyik este kabintársai őt választották, hogy ő vezesse az egész tábor esti áhítatát, hogy nyilvános alkalom lehessen a kigúnyolására. A fiú szégyenkezés nélkül állt eléjük, és nehézkes beszédmódján egyszerűen csak ennyit mondott: "Jézus szeret engem, és én is szeretem Jézust." Ez volt az egész, de milyen meggyőző! Sokan sírni kezdtek. Az egész táborban lelki ébredés következett.

Ez az életét Krisztusnak odaszentelő beteg ifjú bizonyságot tett, hogy amikor isteni szeretet tölti be a szívünket, az megtart, megőriz állhatatosságban akkor is, ha mások megvetnek, vagy ha testileg s lelkileg szenvedünk is. Krisztusban való reménységünk soha nem szégyenül meg. Házastársad, barátod elhagyott? Szeretett gyermeked öngyilkos lett? A szó "remény" üresen hangzik? Gondolj ennek a nyomorék ifjúnak a bizonyságtevésére, és mondjad magadnak: "Jézus szeret engem és én is szeretem Jézust." Semmi sem tud jobban erőt adni nyomorúságunkban, mint Isten soha meg nem szűnő lelki ölelése. Fogadd el!

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyám, vésd szívembe, hogy ha szenvedések árvizei ömlenének is át rajtam, szereteted kikötőjében nyugodtan horgonyozhatok. Ámen.- A bajok idején Isten szeretetének gazdag kiáradását tapasztalhatjuk meg. -56

Kathryn Hillen (Iowa)