Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 29. - Olv. 5.Móz. 11:18-19, ZsoIt.78:l-4.

"Neveld a gyermeket megfelelő módon, s még ha megöregszik, akkor sem tér el attól." (Péld. 22:6.)

Az a festmény, amely az unokáit megáldó vak Jákóbot ábrázolja, mindig kedves emléket ébreszt fel bennem nagyapámról, aki szintén vak volt. Jóllehet nagyapám soha egyetlen unokáját sem láthatta, mindegyikünket megismert a tapintása és a hangunk nyomán. Gyermekkoromban minden nyáron két hetet töltöttem nagyszüleimnél. Náluk tanultam meg imádkozni az étkezések előtt és lefekvéskor. Igehirdetéseket és bibliai történeteket hallgattam a keresztyén rádióadásokon. A "Régi, Durva Keresztfa" kezdetű éneket (nagyapám kedvenc énekét), oly gyakran énekeltem, hogy még most is, több mint ötven év múlva, tudom a szövegét. Talán mindennél fontosabb mégis az volt, hogy megtanultam másokat becsülni, szeretni, rajtuk segíteni.

Nagyszüleim példája nyomán tértem én is hitre. Hívő életük és tanításuk nagy hatást gyakorolt fiatal életemre, és befolyásuk ma is segít engem. Serkent arra, hogy az én életem is ilyen példa legyen utódaim számára. És boldognak mondom azokat a szülőket, nagyszülőket mind, akik láthatják a hitet, mégpedig a képmutatás nélküli hitet, gyermekeikben, unokáikban, mely őbennük uralkodott, s amit átadni igyekeztek.

IMÁDKOZZUNK: Hálát adunk azokért Istenünk, akik törekszenek a gyermekeket Hozzád, s Fiadhoz, Jézus Krisztushoz irányítani, vezetni. Ámen.- Az életem nagy hátással lehet szeretteim életére.Joan Chaney Martin (Arizona)

31