Csendes Percek, 1991 (39. évfolyam, 1-5. szám)

1991-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, JANUÁR 28. - Olvassuk; János 20; 24-31.

Jézus igy szólt Tamáshoz: "Mivel látsz engem, hiszel. Boldogok, akik nem látnak és hisznek." (János 20:29.)

Ismeretlen úton, hosszú vezetés után fáradtan várakoztam a hosszú sorban egy egysávos hídnál. A nehéz köd elzárta a kilátást. Úgy éreztem, hogy majd megfulladok a kipufogógáztól, dideregtem a ködben, s nagyon nyomorult, levert voltam. Az élet csak fáradtság és nyűg - gondoltam. Aztán véget ér egy földalatti gödörben, ennyi az egész. Ekkor, mint valami jeladásra, hirtelen melegség öntött el. Kiegyenesedtem, és láttam, hogy ragyogó napsugár törte át a ködöt és világított rá a híd felém eső végére. Üzenetet, s kérdést hozott fáradt agyamnak. "Hiszed, hogy a híd szilárd és ép a másik oldalon is, amit pedig most nem látsz? Különben merészelnél-e rajta áthajtani? Istent is hit által láttad meg az életedben. Hát akkor miért kételkedsz abban, hogy az élet a halálon túl is folytatódik? Jézus szilárd híd a halál-folyón át az övéi számára. Sőt emlékezhetsz csodálatos szavaira: "Bizony, bizony mondom néktek hogy aki hisz Abban, aki engem elbocsátott, (már) átalment a halálból az életre". Abban a pillanatban úgy elsöprődtek a kétségeim, mint ahogy a hirtelen szél elsöpörte a ködöt a hídról.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, segíts meglátnunk a ködön és sötétségen át ránk sugárzó szeretetedet. Add nekünk a hitet, amivel félelem nélkül indulhatunk az ismeretlenbe, tudva, hogy Te ott vagy vezetőnkként és barátunkként. Ámen.- Isten ugyanúgy jelen van a kétségeim közepette, mint a hitemben.D. Huber (Genf, Svájc)

30