Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 5. — Olvassuk: Jób 2:4-10.

„Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?”

(Jób 2:10)

Ki mondja azt, hogy az élet mindig igazságos? Nem az. Fantáziálhatunk arról, hogy igazságos lehetne, még hihetünk is ebben, azonban a valóság más.

Még mindig emlékszem, hogy mint fiatal ember milyen dühös lettem, amikor igazságtalanság és részrehajlás sújtott. Ez a helyzet egy időben teljesen megbénította életemet és tönkretett. Meg kellett tanulnom a kemény igazságot, hogy az élet olykor nagyon igazságtalan. Mégis, nem ez az igazi téma, mert minden azon dől el, hogyan válaszolok az élet ilyen kihívására; hogyan tudok úrrá lenni nyomorúségon, szenvedésen, nehézségeken és legyőzetéseken. Amit ezekből tanulhatunk —végül is — igazában véve, az a fontos. Úgy gondolom ez az egyetlen értékes dolog, amit az élet szeszélyességéből nyerhetünk. Jób — a nagy vesztes és szenvedő — példája arra tanít, hogy ha az élet jó és rossz eseményeit Isten kezéből vesszük — Isten segítségével fölébe kerekedhetünk a legrettentőbb helyzetnek is. Az életben lehetnek győzelmeink és vereségeink, végül is — és ezzel a hívő ember számol — az életet mint vesztesek hagyjuk el. Semmit sem vihetünk magunkkal. A nagy kérdés az, tudunk-e hinni és bizni abban, aki meghalt és feltámadott, s aki bennünket is részesíteni akar az ő dicsőségének gazdagságában? A választás a miénk: Hagyjuk-e, hogy ellenséges erők lehúzzanak, vagy mi nőni, hódítani és győzni akarunk?

IMÁDKOZZUNK: Urunk, segíts, hogy tanuljunk a bajokból és, hogy nőjünk hitben, bölcsességben és engedelmességben. Ámen.

— Isten a bajok idején mindig segít. —

Stan Smith (North Carolina)

7