Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1990-01-01 / 1. szám
SZOMBAT, JANUÁR 6. — Olvassuk. Fü. 4:4-9. „örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” Kimerültségemet egy nagy sóhajjal fejeztem ki. Utána megkönnyebbülést éreztem, és az új év utáni vasárnapon kényelmesen elhelyezkedtem templomunk padjában. Az elmúlt hetek rohanó készülődéssel voltak telve, hogy karácsonyra minden elkészüljön: sütés, főzés, ajándék vásárlás, látogatások és takarítás. Végre a karácsonyi szezonnak vége van! Körbetekintettem a templomban, amíg a bevezető orgona darabot hallgattam élvezettel. A karácsonyfa még mindig a helyén állt, és az adventi koszorú továbbra díszítette a szószéket. A gyülekezettel együtt zengedezve énekeltünk a keleti bölcsekről és a „Csendes éj„-t. A bibliai igében továbbra is a keleti bölcsek szerepeltek. Úrvacsorázás közben, körülvéve férjem és a gyülekezet szeretetével, arra jöttem rá, hogy csak azért, mert december 25-26-ka és új év napja elmúlt, ez nem jelenti azt, hogy karácsonynak is vége van. Az ünnepekkel járó izgalmak és elfoglaltságok befejeződtek, de Krisztus közöttünk való jelenléte, tettének igazi ünneplése nem kötődik, nem határolódik egy bizonyos időszakhoz. Szeretete velünk van minden nap, minden évben, mindenkor. Karácsony ünnepe számomra új értelmet öltött fel, mert a keresztyén szeretet és reménység újjászületett szívemben. Bús szív ne sírj, szeret az Úr! IMÁDKOZZUNK: Kérlek Uram, add meg, hogy mindig tudatában legyek jelenlétednek és szeretetednek, amiből az én szeretetem és erőforrásom is fakad. Kérlek, hogy a benned való örömöm egész évben maradjon meg, még a borús napokban is. Ámen. — Isten szeretete nincsen időszakhoz kötve. — Jean Knight (California) 8
