Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ FEBRUÁR 26. — Olv.: Józs. 1:1-9. Gál. 3:1-8.

„Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős?

(Józsué 1:9.)

Midőn Mózes meghalt, Józsuéra hirtelen szállt a felelősség és a vezetés. Magára hagyatott lett, miután a legjobb barátja eltávozott. Félénknek és bátortalannak érezte magát az új munkához. Vajon sikeresen fogja-e betölteni?

Ha Józsué elbizakodott volna, meggyengítette volna vezetőképességét és nem tudott volna olyan vezetőjévé válni népének, mint amilyen volt. Ugyanúgy nem tudott volna, ha nincs meg a szükséges bizalma. Istenébe vetett hite volt az egyensúlya. Belső biztosításra volt szüksége, hogy megerősitse értelmét és akaratát.

Isten maga nagyobb mint Mózes, bátorságot adott Józsuának. Ez a nagy Barátja mondta neki: „Ne félj, ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” (Józsué 1:9)

IMÁDKOZZUNK: Mindenható mennyei édes Atyánk! Köszönjük, hogy adsz nekünk bölcsességet és erőt kötelességeink teljesítéséhez. Köszönjük neked a bizonyosságot, hogy soha nem hagysz bennünket magunkra, Te mindenkor velünk vagy. Az Úr Jézus nevében, aki így tanított imádkozni: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben...” Ámen.

— Midőn Isten parancsol, Ő képességet is ad a parancs véghezvitelére. —

Carlos Greenleaf Fuller (New York)

59