Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 27. — Olvassuk: Ef. 2:-22.

„Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.” (Róm. 12:18)

Mahatma Gandhi meggyilkolása 1948-ban még élénken él emlékezetemben. A megrendítő hír futótűzként terjedt szét az országban. Feszült helyzet, lázongás, bizonytalanság állt be egész Indiában. A törvény és rend eltűnni látszott a gyűlölet, heves kitörések, erőszakos cselekedetek közepette.

Egyházam a város közepében volt. Mohamedán és hindu vallásuak keresztyén templomunkba hozták családjukat, mintha tagok lettek volna. Több termünk volt összejövetelek tartására. Mind megnyitottuk. Mialatt szerte a városban feszültség, izgatottság, egyházunkon belül béke, harmónia, egyetértés uralkodott.

A következő nap Gandhi tiszteletére emlék-istentiszteletet tartottunk. Az énekkar a „Vezess drága fény” kezdetű éneket énekelte. A félelem, a nyugtalanság egész ideje alatt, ami a városban terjengett, az egyház, a templomunk fénylő, hívogató jel maradt, szent védő hely mindenki számára.

A mai zűrzavaros világban is az az egyház hivatása, küldetése Istentől, hogy a béke munkálója legyen mindenütt. Megcsufolná Urát, ha nem ezt tenné. A két világháború után a ma élő emberek szívében különös erővel uralkodik a békevágy. De Jézuson kívül hiába keressük azt. Ő a békesség Fejedelme. Rajta kívül azonban Pál apostol, Gandhi és sok-sok békességet munkáló, önzetlen ember is állhat előttünk példaként.

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyánk, légy áldott, hogy Te nem a visszavonásoknak, háborúknak Istene vagy, hanem a megtartásnak, szeretetnek. Fiadat is azért küldted e világba, hogy általa éljenek a Benne hivők. Ámen.

— A békét tűréssel, megbocsátással és különböző jócselekedetekkel szerezzük. —

Charles S. Khiyalie (Uttar Pradesh, India)

60