Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 14. —Olvassuk: Ap.Csel. 16:6-10.

„Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött emgem, és az ő dolgát elvégezzem.” (János 4:34)

A keralai gyülekezet lelkészeként szolgáltam Indiában. Feleségemmel együtt arra kértük az Urat, hogy irányítson bennünket egy olyan helyre, ahol együtt végezhetünk missziói munkát. Feleségem egy helybeli kórház orvosa volt. Egy délután a misszionárius püspök jött el hozzánk és megkért, hogy fogadjuk el az egyház új missziójának, egy kórháznak a beindítását és vezetését. Ez a kérés úgy tűnt nekünk, mint valamikor Pál apostolnak tűnhetett a látomás, mikor egy macedóniai férfi látomásában arra kérte, hogy menjen át hozzájuk Európába és segítsen nekik. Bár azt jelentette ez, hogy szinte a semmiből, nagyon szerény anyagi támogatással kellett elkezdeni a munkát, mégis igent mondtunk. Feleségem nővére, egy képzett ápolónő, felajánlotta, hogy velünk jön. így hárman elindultunk az új munkahelyre azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy Isten küldött oda bennünket, hogy életünket az Ő országa be nem fejezett munkájára szenteljük. Mikor életünk folyamán bizonytalanságban vagyunk, nézzünk Istenre fel. Isten útba fog igazítani. Az igazi öröm és szilárd jövőnk nem abban rejlik, hogy minél biztosabb földi alapokra helyezzük életünket, hanem abban az áldott bizonyosságban, hogy Isten hívásának engedelmeskedtünk még akkor is, mikor az kockázattal járt. Ahogy „Isten akaratát cselekedni” valóságos táplálék és erőforrás volt Jézus számára, így kell, hogy az legyen számunkra is. Az Isten akarta dolog a mi életünkben is emberi lelkek mentése. Jézus eledelével élek, ha ezt teszem.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts, hogy tőled várjunk útmutatást, és adj engedelmes szívet, hogy hívásodat elfogadjuk még akkor is, ha az áldozattal jár. Ámen.

— Azért születtünk, hogy Isten akaratát vigyük véghez. —

György EJ. (Kerala, India)

47