Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 15. — Olv.: Mt.21:18-22; Ézs.41:13-16.

Jézus mondta: „Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt eselekszitek, ami e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen. (Máté 21:21)

Igazában mindenkinek szembe kell néznie egy heggyel, akár ilyen, akár amolyan félével. Lehet az testi fájdalom, lelki válság, szomorúság vagy pénzügyi gond, teher. Legtöbb ilyen „hegyünk” magas és meredek. Megmászni igazában lehetetlen. De amit megtudtudunk tenni, tegyük, hogy elmozdítsuk az útunkból. Hitünkkel, még ha az oly kicsiny is, mint a mustármag, tengerbe tudjuk az dönteni. Az én „hegyem” az önbizalomhiány volt, s a fájdalmas szégyenlősség és a magam értékének lebecsülése. Olyannyira, hogy az majdnem tönkretette az életemet. S féltem mindentől, ami új volt és szokatlan. Amikor barátaim, barátnőim elmentek szórakozni, úszni, korcsolyázni, síelni, utazni, én otthon maradtam. Mintha egy kagylóba bezárva élnék.

S akkor a Biblia tanulmányozása és imádság által rájöttem, hogy én Isten gyermeke vagyok, hogy én sajátos tálentummal vagyok megáldva. Kavicsról-kavicsra, majd kődarabrólkődarabra, s végül szikláról-sziklára elmozdítottam az én magam lebecsülésének „hegyét”. Jézus mondta, hogy ezt meg tudom cselekedni. Én hittem az ő ígéretében és megcselekedtem. De tudom, hogy ennél sokkal nagyobb hitre is búzdít az Ige. Hitre abban, hogy hitetlen gyermekeim, testvéreim sem maradnak jelenlegi lelkiállapotukban. Isten könyörül rajtuk. Bűnbánatra, Krisztus értük való áldozatában való hitre juttatja őket, és öröklétük lesz.

IMÁDKOZZUNK: Szerető Uram, Istenem, köszönöm, hogy Te megmutattad nekünk, hogyan mozdíthatunk ki hegyeket helyükről, melyek életünk akadályai. Ámen.

— Isten segítségével el tudsz mozdítani utadból hegyeket! —

Riseley Berta (Florida, USA)

48