Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 12, — Olv.: Zsidók 5:11 — 6:3.

„Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre.” (Zsidók 6:1)

Zongora óráim mindig nehezen mentek. Ritkán fejeztem be egy darabot, mert tökéletesen akartam játszani. Amint egy rossz billentyűt leütöttem, újra kezdtem az egészet. Gyakorlásom minden héten sok új darab megkezdéséből állt, de kevésnek a befejezéséből.

Ezt a szokást a keresztyének hitéletében is megtalálhatjuk: Ha imádkozásra, napló vezetésére vagy egyéb lelki fegyelemre gondolunk, ha arra fektetünk nagy sújt, hogy tökéletességet érjünk el. Az természetes, hogy minél többet meg akarunk érteni minden új lépésből, mely Istenhez közelebb visz, ezért itt elidőzünk kissé, de eljön az ideje annak is, hogy tovább haladjunk akkor is, ha még nincs teljes és tökéletes ismeretünk az előző lépésről. Én a magam életében azt tapasztaltam, hogy minden új lépés, amit hittel teszünk, hozzájárul az előző lépések megértéséhez. Új kezdet és próbálkozás nem szabad, hogy megállítson bennünket; hogy gyermekded állapotban maradjunk. Inkább arra legyenek jók, hogy lelki életünkben érettségre tegyünk szert, hogy „beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.” (Efézus 3:19-b) És a szeretet az, amit Urunk keres és vár felnőtt gyermekeitől mindenek felett. Ezért teremtett. Ha Isten gyermeke nem érik meg egy szerető szívű személlyé, nem tölti be a törvényt, nem tölti be Krisztus szellemét, nem tölti be a testi növekedés hasonlatosságát. Vegyünk erőt folyton Krisztustól, ki egyedül élte a tökéletes, érett szeretetet.

IMÁDKOZZUNK: Mutasd meg Urunk, mikor van ideje annak, hogy reád bízva magunkat, új lépést tegyünk. Ámen.

— A mindig újrakezdés akadály lehet, hogy tovább fejlődjek Isten segítségével. —

Wise Janice (New York)

45