Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 11.— 01v.: Máté 5:1-12.

„A kő, melyet az építők megvetettek, szegletkővé lett.”

(Zsoltárok 118:22)

Sokszor elgondolkozom azon, hogy mit értett Jézus a „lelki szegényekben. Végül is, nem azoké kellene legyen Isten országa, akik gazdag lelki életet élnek? Viszont arra is kell gondolnom, hogy mikor Urunk e földön járt, éppen azok utasították ót vissza, akik gazdag lelki élettel rendelkező embereknek hitték magukat. Ezek nem tartották Öt érdemesnek arra, hogy kövessék. Jézus azokat állította az Ő országa kincseire méltóknak, akik lelki szegényeknek tartották magukat. Néha azon veszem észre magamat, hogy büszke vagyok arra, amit a lelki élet terén elértem. Néha lenézem és megbírálom azokat, akik lelkiekben nem olyan gazdagok, mint én. Aztán Máté evangéliumában a „nyolc boldogsá”-ot olvasva eszembe jut, hogy sokak szerint ez a bibliai rész a kulcsa annak, hogy Isten országát megértsük. Arra is rá kellett döbbennem, hogy az első „boldogság,, az összes többinek a kulcsa. Ahhoz, hogy az Urat és a Ő királyságát magamévá tegyem, el kell ismernem, hogy nélküle lélekben nagyon szegény vagyok. A zsoltárban Dávid is úgy gondolkodik, hogy a bölcs király az a sarokkő, akit megvetettek a hatalmasok, a lázadók, pedig Isten helyezte oda. Elvették jutalmát. Az Újszövetségben Jézus ez a választott, becses éló sarokkő, akit a zsidó építők megvetettek, így kizárták magukat Isten országából Testvérem, meg ne vesd az Urat, a lelki szegénységet. Az életet dobnád el.

IMÁDKOZZUNK: Uram, nálad nélkül semmi örök értékűt nem tehetek. Segíts, hogy meglássam és örömmel elfogadjam azt a szolgálatot, melyet nekem szántál országod építésében. Ámen.

— Krisztus országának úgy lehetek részese, ha belátom, hogy nála nélkül lélekben szegény vagyok. —

Mills István (California)

44