Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 1. — Olvassuk: Zsoltárok 100.

,,Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel: adjatok hálákat Néki, áldjátok az Ő Nevét!”

(Zsolt. 100:4)

Néhány hónapja az orvosi rendelőben ültem, és azt hallottam orvosomtól, hogy a rák megtámadta májamat. Tizenegy esztendővel ezelőtt már átmentem egy mellrák problémán, tehát a rákbetegség nem volt új számomra. Az orvos bejelentése sem ért meglepetésszerűen, mert éreztem, valami nincs rendben szervezetemben. A rémület és félelem helyett gondolataim a szerető Isten felé szálltak, aki oly sok áldással és kegyelemmel halmozott el már életem során.

Családom és én kértük ismerőseinket, lelki testvéreinket, hogy imádkozzanak gyógyulásomért. A telefonhívásokon, látogatásokon, élelmiszercsomagokon, üdvözlőlapokon keresztül éreztük a testvéri szeretetnek megnyilvánulásait. Krisztus testének, sebeinek gyógyító ereje rám irányult. Soha nem éreztem eddig ezt a támogatást. Szervezetem új erőre és energiára talált. Az imatámogatást és a gyógykezelés használatát igénybe véve, hiszem, hogy Isten sokféle formában, sok személyen keresztül fejti ki munkáját bennünk és néki adok hálát a megtapasztalásokért, a napokért, és azért, amiket megláttatott és még megláttat velem ezen a földön az Ő dicsőségéből. Hálát adok néki a századik Zsoltárért is azzal a hittel, hogy Isten az Úr, aki alkotott, táplál és elhív az örök életre. Egy rákbetegségben szenvedő hív téged is a hálaadásra, Isten dicséretére. Ez sohasem lesz időt-múlta. Ő megáldott téged, áldjad te is viszont. Áldjad, bármit tesz életedben, mikor ad, mikor elvesz, minden körülményben. Áldjad az Urat, míg élsz, örökké. Kevesebbet nem adhatsz neki.

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm, Krisztusom, hogy oly sok formában megmutattad életemben szeretetedet. Segíts, hogy érzékeny legyek azokra a lehetőségekre, amikben megmutathatom, hogy élő tagja vagyok én is a Te Testednek. Ámen. — Az élő Isten a mi igazi támogatónk. —

Gloria A. Crawford (Oregon)

34