Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

KOCKÁZATRA IS KÉSZ

Szineai Katalin egy rendkívül jeles egyéniség volt. A 14-ik században élt Olaszországban. Nem mindennapi lény, hasonlítva az akkori idők és kultúra asszonyaihoz. Gyakran kritizálták és félreértették. Vágya egyszerű volt: Egy olyan életet élni, melynek alapját az imádság alkotta, és melynek elsődleges kifejezését a másoknak való szolgálat tette, különösen a szegényeknek és betegeknek. Ez az egyszerű vágy mégis nagyon komplex körülmények közé állította. De Katalin számára semmi sem volt túl nagy feladat. Ha Isten hívását érezte, félelem nélkül válaszolt rá. Az lKor. 2:10-ből megtanulhatjuk, hogy Isten gondolatait senki sem foghatja fel, csak akinek a Lélek kijelentette. Isten mélységeibe egyedül a Lélek vezethet el.

Katalin bizonyossága, hogy Isten vezeti őt imáiban, bátorságot adott neki a cselekvésre. Egyre többet és többet törődött korának politikai és szociális kérdéseivel. Hogy tegyen valamit e téren 30 éves korában megtanult írni, olvasni. Több száz levelet írt, és sokat beszélt arról, amit Isten akaratának hitt, és buzdította az embereket, hogy hűségesek legyenek Istenhez és az Ő ügyéhez. Élete aktív összeköttetésben volt az egyházi és politikai vezetőkkel, de a mindennapi emberekkel is. Sokat volt missziói úton, munkálva a békességet és terjesztve az evangéliumot.

Mikor húsvét felé haladva, a böjti időszakba léptünk, mikor Krisztus halálán, életén, feltámadásán elmélkedünk, fogadjuk az alkalmat, és értékeljük át újra Krisztusért való elkötelezettségünket, figyeljünk határozottabban Isten jelenlegi hívására. Álljon előttünk a múltból Szienai Katalin példája, aki hajlandó volt kockáztatni mindent, hogy Isten hívó szavára jól feleljen. Buzdítson egy olyan életre, amit érdemes élni, mely nehézségeken, kockázatokon át vezet ugyan, de az örök dicsőségbe visz.

(Fordítva az angol kiadás szerkesztőjétől)