Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 26. — Olvassuk: I.Ján. 3:1-3.

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, — és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.” (I. János 3:2)

Minél inkább öregszem, annál világosabb lesz előttem, hogy milyen sok lelki testvérem van már a mennyben: szülők, rokonok, barátok és mások, akikkel együtt jártuk az életnek útját. Mivel a Jézus Krisztusban való élet és a szeretet örökkévaló — a pokol kizárva, arra nem gondolunk most — örök lelki kapcsolat él közöttünk. Az emlékek változatlanul áldást jelentenek. Egy hitben elköltözött szerettünk haláláról megemlékezni ugyanolyan sokat mondó lehet, mint annak idején születésnapját, újjászületését megünnepelni. És amikor a kapcsolatainkra emlékezünk, hálát adunk azért, amit életünk és szertetük számunkra jelentett. Hinni a szentek közösségében annyit jelent,hogy örök kapcsolatunk van hívő szeretteinkkel, akik előttünk jártak. Elérkezik majd a nap, amikor ismét látjuk őket, és igaz valóságukban ismerjük meg egymást. Olyan valóságban, amit emberi értelem el sem tud képzelni, emberi szem e földön nem láthat. A szent, a dicsőséges Istenhez hasonlítunk. Szinte Istenek leszünk. A gyermek olyan, mint az Atya. El ne herdáld ezt a mennyei lény-mivoltodat!

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Isten, köszönjük mindazok életét, akikkel körülvettél és megáldottál bennünket. Bocsásd meg emberi gyarlóságunk, hogy sokszor szeretteinkkel való kapcsolatunkat is megrontotta bűnös emberi indulatunk. És áldj meg a Te kegyelmeddel, hogy lelkünk igaz szeretetében legyünk eggyé ismét. Ámen.

— Élünk vagy halunk, hívő szeretteinkben Isten áldása midig velünk. —

Paul D. Lowder (Észak Karolina)

28