Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUÁR 21 —Olvassuk: Gál. 6:1-5.

„Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galata 6:2)

Az oklahómai képviselőház ülés-elnöke bejelentette, hogy rövidesen rendelkezésünkre állítanak egy autóbuszt és szemleútra visznek bennünket az állam maximum-biztonsági börtönébe. Első gondolatom az volt, hogy nekem nincsen olyasmire szükségem. Törvényszéki tisztviselő létemre már jónéhányszor voltam ott. Tudomásom volt róla, hogy a cellák zsúfolva vannak. Nagyon helyes, hogy valaki törődik azokkal a szánalmas teremtésekkel. De, hogy én menjek el? Mi célt szolgálna az? Másnap reggel, nagy meglepetésemre, a bibliaolvasó kalauzomban a Máté 25-ik részéből volt az Ige: „...Beteg voltam és meglátogattatok; fogoly voltam és eljöttetek hozzám.” Elgondolkoztam e szavakon. Megfordítva is igaz! „Beteg voltam, és nem látogattatok meg; fogoly voltam, és nem jöttetek el hozzám. Persze, hogy elmentem. Igazán megérte a fáradságot. Amint személyes kapcsolatba kerültem azokkal a rabokkal, tudatára ébredtem a problémáiknak. Később azután alkalmam adódott arra, hogy ügyészi munkásságomban a segítségükre lehessek.

„Egymás terhét hordozzátok!” Igen, még bűn-terhüket is próbáljuk megérteni, és vinni hozzájuk a szabadító Jézust. Lehet, hogy a börtönből nem szabadítja ki a fogolyt, de a kárhozattól megmenti. Mindnyájan szeretnénk jó keresztyének lenni. Nem leszel, míg a másik ember terhe nem fáj bűneivel eevütt

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Urunk, bocsáss meg közömbösségünkért! Indítsál arra, hogy embertársaink terhei és bűnei minékünk is fájjon. Adjál érzőbb szívet, szent nevedben. Ámen.

— Isten Igéje szolgálatra késztet. —

Davis W. Ferenc (Oklahoma)

23