Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 19. — Olvassuk: Zsolt. 150.

„Jeruzsálem kőfalának felszentelésekor pedig felkeresték a Lévitákat... hogy véghezvigyék a felszentelést örömmel és

hálaadással és énekléssel...” (Nehémiás 12:27)

E fenti Igét olvasva, mindjárt férjemre, Ferire gondoltam. Rendkívüli ember. Foglalkozása iskolai igazgató tanító, és minden napját örömmel, hálaadással és hangos énekléssel kezdi. Reggelenként mindig jó korán felkél. Kedvenc mondása az, hogy „meglesi, amint a napvilág beköszönt a tájra.” Olyan jól esik örömteli éneklését hallgatni. Egy alkalommal vettem neki egy szép festett táblát, amire az volt ráírva, hogy „Az Úr szereti, amikor dolgozom, de gyönyörködik bennem, amikor énekelek.” Igazán ajánlatos magatartás ez mindnyájunk számára. Ószintén megvallva én jómagam nem követem az ő örvendezését. Arra sincsen tehetségem, hogy énekeljek. De mindennek ellenére van mindnyájunknak alkalma arra, hogy muzsika legyen szívünkben.

Az igazi öröm, boldogság nem emberi produkció. A mennyből adatik. A Szentlélek gyümölcsként hozza elő azokban, akiknek tiszta a szívük. Ha reggelenként felfrissítjük lelkünk Isten Igéjével és csendes percekkel, ha jó kiadósat húzunk az Úr különféle tiszta forrásaiból, akkor fog a mi bensőnkből is kiáradni mások felé a mennyei öröm. Isten elvárja népétől, hogy örvendezzen, mikor nagy dolgot cselekszik értünk. „Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, megtelt a szánk nevetéssel.” — írja a zsoltáros. A jeruzsálami kőfal felszentelése is az Úr nagy tette volt. Hogyne örvendett volna a nép.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Jézusunk, a Te áldott jelenléted a mi szívünk mélyében is hadd fakasszon örömteli dicséneket — bármilyen legyen is az időjárás. Ez a mi alázatos kérésünk. Ámen.

— Másokat szolgálni örömöt teremt. —

Boulware Hyde Anna (Texas)

21