Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1990-03-01 / 2. szám
HÉTFŐ. ÁPRILIS 2. — Olvassuk: Zsolt. 34:8-15. „Bízzad magad az Úrra a te dolgaidat, és a te gondolataid (terveid) véghez mennek. Mindent teremtett az Úr az Ő maga céljára.” (Péld. 16:3.4) Tervek, tervek! Az ember életet tele van tervekkel. Ilyenek: Alacsonyabb vagy magasabb iskolai végzettség, jó munka, család, új kocsi, új ház stb. A lista végtelen. Persze a legtöbb választás rutinosan történik. De vannak nagy, életet-változtató döntések, s mikor ezeket megtettük, sokszor megzavarnak bennünket. Mi lesz, ha nem jól döntöttünk? Egy kedves barátom nagy, belső nyugtalanságban élt. Életét kicserélő, döntő elhatározását Isten vezetésének, akaratának gondolta. Az elkövetkező események azonban másod-gondolatot adtak neki, hogy t.i. nem csinált-é hibát. Minden reggel olvasta a Bibliát, imádkozott. De nem volt nyugta. Egy nap azonban Lót feleségéről olvasott, aki mert hátrafordult, sóbálvánnyá lett. Döntése felől nyugtalan barátom ekkor belső kitöréssel így szólt: „Olyan vagyok, mint Lót felesége. Életem merev, megkövesedett lett, mert folyton hátranéztem. Problémám hiábavalóan forgattam magamban. így sohasem fedezem fel, hogy jól tettem-é vagy rosszul. Ha imádságos szívvel keressük Isten akaratát, ha rábízzuk magunkat, jövőnket az Úrra, nem szabad, hogy rossz sejtelmeink, félelmeink legyenek. Biztosak lehetünk, Isten mindent javunkra és az Ö célja érdekében tesz. És nem gondolunk arra, hogy mi lesz, ha rosszul ütnek ki a dolgok. IMÁDKOZZUNK: Drága jó Istenein, kezedbe teszem minden én álmaim, terveim. Nevelj, hogy betöltsem célod, mit számomra tűztél ki. Köszönöm egyedülvaló, csak nekem szóló szereteted, külön az én javamra. Ámen. — Isten gondolata sajátommá lehet, ha jövőm Őreá bízom. Nancy Wirch (California) 35
