Csendes Percek, 1990 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1990-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 3. — Olvassuk: Préd. 3:1-8.

„Mindennek rendelt ideje van... ideje az ég alatt minden akaratnak... a sirásnak és nevetésnek is. (Préd. 3:1,4)

Fiam halála után érzelmileg nagyon törékeny lettem. Folyton veszteségemről gondolkodtam, a múltban éltem. Majd egy éjjel, éjfélkor Isten gyöngéd érintését éreztem. A fenti Igét hozta elém. Mintha éppen számomra íródott volna. Megértettem, hogy egy szívünkhöz nőtt gyermek halálán lehetetlen nem sírni. Hiszen a bűn erejét is látjuk minden halálesetben. ,,A bűn zsoldja a halál." Van Isten szerint való szomorúság. Nem bűn a sírás, a bánat, ha közelebb visz Istenhez, és nem mindig a hitetlenség, bizalmatlanság jele az Isten iránt. Jeremiás szíve is fájt népéért, és sírt értük.

De a nevetés sem bűn, megvan az ideje. „Akik sokat nevetnek, tovább élnek.” Nagyon világias ugyan a mondás, de Isten is szereti az örvendező szívet. A Szentlélek ajándékai között az öröm is ott van. Hitünket erősen demonstrálja az öröm mások előtt.

Egy hat éves kislány apja komor arccal mutatta mindig vallásosságát. Kemény volt arca, mint ing-gallérja, és törvényeskedő volt, mint egy farizeus. Egyszer egy farmot látogattak meg. A kislányt különösen vonzotta a gazda kedvenc lova. „Óh, lovacska, te kell, hogy jó keresztyén legyél, mert olyan nyúlt, hosszú arcod van." Az apját látva, bizony félreértette a keresztyén mivoltot. Az Isten iránti tiszteletet az öröm tartja egyensúlyban a bánattal. Nem lehet örök sírás, sem állandó nevetés a hívő szívben.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, vigasztalj a nehéz időkben, és add, hogy én is tudjam vigasztalni a sirókat. És kérlek, adjad nekem a benned való öröm ismeretét. Ámen.

— Az öröm, bánat nem Isten nélkül jönnek életünkbe. —

Betty J. Brown (Michigan)

36