Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

VASÁRNAP, NOVEMBER 5. — Olv.: Zsid. 1:1-4; Kol. 1:13-20.

„Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk; akinek sebeivel gyógyultatok meg.” (1 Péter 2:24)

„Hogyan beszél Isten ma hozzánk?” Ezt a kérdést szegezték egy konferencián megújulást kereső lelki vezetők csoportjának. A konferencia — amely protestánsokból állt — egy régi római katolikus missziói telep helyén folyt valahol Dél-Kaliforniában. Az előadók és megbeszélések jó lehetőséget kínáltak lelki növekedésre és a testvériség ápolására. — Éjfélig beszélgettem az egyik nap Peggyvel — legjobb barátommal — akinek szobája egy emelettel lejjebb volt. A beszélgetés után, amint a szobám felé tartottam, az épület egyik kivilágított alkóvja tűnt szemembe. Megálltam a benne levő, megvilágított, majdnem élet-nagyságú feszület előtt. Mintha ezt mondta volna Jézus: „Nézz reám. Nézz és lásd meg, hogy én olyan nagyon szerettelek téged, hogy csak teérted akartam meghalni.” Jézus szeretete annyira megragadott, mint soha azelőtt.

Hogyan beszél Isten? Sokféle módon. Isten egyik gyermeke az elmúlt évszázadokban e faragott feszületben fejezte ki hitbuzgalmát és ott állva előtte egy különleges pillanatom volt. Isten elmondta nekem, hogy ő mennyire szeret. Isten szeretete sugárzik reánk mindenünnen, de legfőképpen a Biblia bizonyságtevéseiben. A nagy kérdés, vajon megragad-e minket?

IMÁDKOZZUNK: Köszönöm neked, Mindenható Isten, hogy te sokféleképpen beszélsz hozzánk. Segíts, hogy meghalljam a te szereteted suttogását. Ámen.

— Hogyan beszél Isten hozzám? —

Virginia C. Miller (California)

7