Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

PÉNTEK, DECEMBER 29. — Olv.: Máté 5:13-16.

„Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőitsk a ti mennyei Atyátokat.” (Mt. 5:16)

Miért van az, hogy mi, keresztyének gyakran úgy látszunk, mintha valami kosarat hordanánk magunkkal. Kosarat, hogy letakarjuk a világosságot, melyről Jézus azt mondta, hogy annak fényleni kell az életünkből. Nemrégen megemlítettem egy férfinak, hogy egy kölcsönös ismerősünk, ki ugyanabban az irodában dolgozik, mint ő, hívő keresztyén. Igen, ismerem, mondta a hitetlen tisztviselő. Kedves fickó, csak éppen a munka nem nagyon „ízlik” neki. Nyilvánvaló, az én testvérem a bennelevő hitbeli világosságra ráborítja a lustaság kosarát.

Az aggodalom és félelem szintén elrejtheti a hivő szívben gyújtott világosságot. Egy édesanya kemény szavakkal korholta fiát, hogy nem lett még keresztyén. Az erős leckéztetés után a fiú így szólt: „Anya, te úgy látszol, hogy Istened van, mégis mikor valami rosszul megy, úgy kikelsz magadból, annyira félsz a jövőtől, hogy nem tehetek róla, de azt gondolom, vallás nélkül éppúgy fogok boldogulni, mint azzal boldogulnék.

Mit is jelent hát a mai Ige? Egy nagy teológus ezt írja: „A lángot nem neked kell meggyújtani, az olajról nem neked kell gondoskodni, a kanócot nem neked kell tisztán tartani, kötelességed egyszerűen az, hogy őrizd a lángot, mit a Szentlélek gyújtott lelkedben, avégre, hogy világítson a kívül való világnak. — Bárcsak látnád, mi rontja keresztyén életed hatóerejét, és mondanád: El vele! Szavunkkal, munkánkkal krisztusi fényt kell terjesztenünk.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyám, Fiad életét szeretném sugározni, hogy a bűn éjszakájában levők világosságot nyerjenek. Segíts! Ámen.

— Az ember aszerint ítélik meg a keresztyénséget, amit a keresztyénekben látnak. —

61