Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 28. — Olv.: Máté 14:22-33.

„Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk.” (II. Krón. 14:10)

Valaki egyszer azt kérdezte tőlem, hogy mi az a nagyszerű és izgalmas, amit a bibliában találok? Azt feleltem, hogy amikor Jézus életét olvasom, azt látom, hogy mindig történt valami, amikor Jézus az ember tehetetlenségét látta: A tenger háborsága elcsendesedett, Péter járt a hullámokon, és nem süllyedt el, a kananeai asszony lánya meggyógyult, a leprások megtisztultak, a vak Bartimeus látott. Mindegyik segítséget kapott, amikor Krisztust kérték arra. Vajon nem eléggé izgalmas ilyet olvasni? És ugyanez történik ma is, ha Krisztust befogadjuk életünkbe és engedjük, hogy ö kontrollálja félelmeinket, elhárítsa kétségeinket és visszaállítsa és őrizze gondolataink és cselekedeteink tisztaságát.

Ha mi visszahúzódunk, és más utat keresünk, amikor Isten akaratának kellene engedelmeskednünk szükségeinkben, akkor könnyen el tudunk menekülni a másokért való felelősségérzés elől is. A következményeket azonban nem kerülhetjük el. Bensőnkből hiányozni fog a szilárd egyensúly, szívünkben nincs béke. Ha mások szükségeiben nem mutatkozik meg rajtunk keresztül a segítő Isten keze, akire támaszkodhatnak, akkor nem töltöttük be küldetésünket. Krisztusról tanúskodni, a Benne megtalált igaz életről bizonyságot tenni csak szóval sohasem elég, tetteinknek is társulni kell szavainkhoz.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, tebenned élve, lehetünk segítségül mások számára is. Segíts minket ebben. A Jézusért. Ámen.

— Lehetséges, hogy Istenre támaszkodik, aki ránk támaszkodik, mert Ót látja bennünk. —

Birkbeck János (Skócia)

60