Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

SZERDA, DECEMBER 27. —Olvassuk: Máté 5:14-16.

„Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket és dicsóitsék a ti mennyei Atyátokat.”

(Máté 5:16)

Karácsony volt és újra arról álmodoztam, hogy mindent megvásárolhassak magamnak, amit kívánok. Bárcsak ne lennének anyagi forrásaink korlátoltak! Kijózanodva azonban azonnal felismertem, hogy ez bohó kívánság. És van nála jobb. Adakozhatunk jó célokra, nagylelkű adományokat juttathatunk jótékony társulatoknak, játékokat vehetünk a szegény gyermekeknek, mégha az áll is kemény valóságként, hogy másokkal együtt küzdelmesen verekedjük ki magunknak a megélhetést.

Karácsony körül azon gondolkozom, vajon Jézus milyen ajándékokat adott azoknak, akik körülötte voltak? Nemcsak a betlehemi gyermekre gondolok, hanem a felnőtt Jézusra, aki emberek között élt. Pénze nem volt, de magát adta. Adta szeretetét, gyógyító erejét, éltető szavait és végül: életét.

Bár nem adhatok egy nagy összeget arra, hogy jelentősen segítsem a helyi öregek otthonát, írhatok azonban egy levelet annak, aki egyedül van, vagy meglátogathatom. Nem adhatok sok gyereknek drága ajándékot, de taníthatok a vasárnapi iskolában. — És nemcsak anyagiakat adhatunk. Ajándékaink anélkül is tükrözhetik karácsony lelkületét. Krisztus felnövekedve önmagát adta. Józselekedeteinkben Krisztusból adunk egy darabot, s az emberek a mennyei Atyát dicsérik.

IMÁDKOZZUNK: Drága Atyám, segíts, hogy amikor magamat ajándékozom oda, az Krisztus leikületével történjék. Ámen.

— Magunkat adjuk, ne csak azt, ami a mienk. —

Cogan Karen (Texas)

59