Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

KEDD, DECEMBER 26. — Olvassuk: Luk. 2:8-14.

„Ne féljetek, íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz.” (Lukács 2:10)

Karácsony New York városában mély nyomot hagy mindnyájunkban, minden keresztyénben. Vásárlás után elmegyünk a Zenepalotába a színes karácsonyi jeleneteket élvezni, majd a Rockefeller Központba, hogy a műkorcsolyázók mutatványaiban gyönyörködjünk. A tömeg elől a St. Patrick katedrális csendességébe menekülünk. A látogatók mint folyam hangtalanul özönlenek. Az énekkar lágyan énekli a karácsonyi dallamokat. Ahogy körülnézünk, magát a világot látjuk a templom padjaiban: feketék, kaukázusiak, spanyolok, ázsiaiak. Ott van egy öregasszony minden motyójával, egy tanuló, aki vizsgájára készül. Egy elegáns, bundás asszony, ki imádkozva hajtja meg fejét. Egy család kicsiny gyermekekkel.

Ahogy lehajtott fejjel ott ülünk, az Ige elevenné válik bennem. A nagyváros sokadalmában szinte elveszve, jobban megértem az angyali üzenetet, ami a pásztoroknak szólt a csendes mezőn évszázadokkal ezelőtt. A Krisztus megszületésének örömhíre valóban minden népnek öröme. Hogy a Megváltó ismeretlen ne maradjon, egyeseknek Isten Lelke csodás módon is, ha kell, hírt ad. A félelmet kioltja a szívekből az élet nehéz útján és mennyei békességet támaszt bennük. Neked is lehet ilyen boldog karácsonyod.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük, Kegyelmes Urunk, Krisztus megszületésének jóhírét. Köszönjük, hogy ez a jó hír minden nép részére hallható. Légy áldott ezért. Ámen.

— Karácsony üzenetét egy nép sem nélkülözheti. —

Zinnecker Róbert (New York)

58