Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

SZOMBAT, DECEMBER 23. — Olv.: Zsolt. 32:1-5.

„Boldog az, kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedetetett.” (Zsolt. 2:1)

Ajándéktárgyakat árusító üzletünkben egy fiatalember jött be. Kérte, hogy szeretné meghallgatni a kirakatunkban levő, szokatlan kinézésű zenélő dobozt. Nem találtuk a kulcsot, hogy felcsavarjuk. így nem tudtunk élvezetet szerezni az iljúnak, és nem tudtuk vásárlónkká tenni. — Én is hasonló voltam sokáig ehhez a muzsikáló tárgyhoz. Tudtam, hogy Isten bűnbocsátó ajándéka az enyém lehet, mégsem élveztem az örömöt, a békességet, mit Isten ígért nekem is. Nem találtam hozzá a „kulcsot”. Egyszer azonban egy bibliai vers szinte leugrott annak lapjairól a szívembe: „Ha meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Gondoltam, nem-e az én megbocsátani nem tudó.természetem akadályozott mindeddig, hogy nem tudtam élvezni Isten bocsánatának bizonyosságát? Ezen az éjszakán elalvásom előtt visszaemlékeztem édesanyám kemény, bántó, igazságtalan szavaira, amit gyermekkoromban rámzúdított s amit nem tudtam feledni. Szavait sokszor elmondtam másoknak, hozzátéve, hogy mit kellett tűrnöm. Most kértem Istent, hogy tegyen képessé, hogy megbocsássak anyámnak, s hogy elfogadjam az Ó kínált bűnbocsánatát. A következő hetekben kitisztítottam — Isten segítségével — emlékeim minden zugát, ahol sérelmet hordoztam anyám iránt. Felfedeztem a „kulcsot”, amivel Isten kegyelmének édes „zenedobozát” kinyithattam.

IMÁDKOZZUNK: Jó Atyám, mikor büszkeségem azt mondja: ne bocsássák meg, segíts emlékezni intő szavadra: Bocsáss meg, Gyermekem, mint én is megbocsátottam neked. Ámen.

— A gyógyulás ott kezdődik, mikor megbocsátunk, és Isten bocsánatát vettük. —

Gwen L. Johnson (California)

55