Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

VASÁRNAP, DECEMBER 24. — Olv.: Ézs. 42:1-4; Mt.12:15-21.

„Diadalra viszi az ítéletet (igazságot), és az ő nevében reménykednek a pogányok (minden népek). (Mt. 12:20b,21)

Karácsony szombatja előtti estén leültem, hogy elolvassam az esti újságot. Lehangoló címfejek égtek a szemem előtt. A tévé esti hirei meg még több rosszról számoltak be. összetűzések sok helyen a világon sok halottal, betegségek, tragédiák. A világhelyzetről fiaim ugyancsak kifejezték súlyos gondjukat. Elgondoltam, a felnövekvő nemzedék, az ifjúság mennyire ki van téve egy bizonytalan jövőnek, a világban folyó és még növekvő szenvedéseknek, pusztulásnak. De jött a karácsony este! Az ebédlő asztal körül ülve, emlékeztettem fiaimat a csodálatos örömhirre, amit régen egy angyal közölt néhány pásztorral. És Jézus nem állt félre azóta sem, engedve a világot, hogy „forogjon keserű levélben”, ítéletet tart, és diadalra viszi az igazságot. Ma még nincs béke, biztonság a világban, saját utcáinkban, mindenünnen mindenféle rossz, baj kiált mindenkire. De a reménység egy kisgyermek képében eljött planétánkra csaknem kétezer éve. Neve Jézus, mert „ő szabadítja meg népét annak bűneiből.” És ő azóta sem szűnt meg reménységünk lenni. Reménysége a nyomorult, beteg, összetört-életű embereknek különösen.

„A megrepedt nádat nem töri el”. „És bizony csak Rajta keresztül jő el mindenkihez az igaz öröm, az igazi békesség, szeretet, és népekhez az igazság.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, köszönjük a biztatást, vigaszt, hogy nem lesz mindig sötétség ott, ahol most szorongattatás, igazságtalanság van. Köszönjük a reménységet, mit Krisztusban adtál e bűnös világnak. Ámen.

— A reménységről való igaz szólás, tanúbizonyság csak az Úr Jézusban tehető. —

Mary B. Waltman (Pennsylvania)

56