Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

HÉTFŐ, NOVEMBER 27. —Olvassuk: Náhum 1:3-8.

„Jó az Úr, erősség a szorongatás idején...” (Náhum 1:7)

Három gyermekem közül kettő beteg lett, — kocsim jobb hátsó kerekén kilyukadt a gumi, — megtudtam, hogy 300 dollárba kerül egyik fogamra a korona és kiderült, hogy a nyugdíjra félretett pénzem tavaly mindössze négy százalékos kamatot hozott. És mindez ugyanazon a napon... valóban rossz napom volt.

Bánatomban tekintetem saját gondjaimról arra terelődött, ami a világban történik: a sok szenvedésre, éhezésre, gyűlöletre és háborúskodásra. Hol van hát az Isten?

És akkor eszembe jutott reggeli áhitatom Igéje: Jó az Úr... És magamban összeomolva, tekintetem az Úr felé fordult... Rossz napomból sokat tanultam, —egy életre valót. Lehetnek nagyon nehéz, — oly nehéz napjaim, hogy gondjaimat, bajaimat szinte lehetetlen Isten jóságával összeegyeztetni. De a hitnek éppen az a lényege, hogy akkor is valóság számunkra Isten jósága, amikor semmi látható jele nincs... Egyszer csak hirtelen megindul az Isten szíve. Méltó haragját szélnek bocsátja, és így szól: „Megaláztalak, de többé nem foglak megalázni. Mély titok a kegyelem. Isten jóságos szívét egészen csak a színről-szinre látásban fogjuk megismerni.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, töredelmes szívvel valljuk meg előtted hitetlenségünk, hogy csak abban bízunk, amit szemünkkel látunk. Könyörgünk, áldj meg kegyelmeddel, hogy jóságod élő valóság legyen számunkra akkor is, amikor körülöttünk minden az ellenkezőjéről akar meggyőzni. Óh, áldj meg, hogy tudjunk Benned hinni, Ámen.

— Isten jósága mindig erősebb, mint bajaim terhe. —

E.L. Haygood (Alabama)

29