Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

KEDD, NOVEMBER 28. — Olvassuk: Máté 9:35-38.

„(Jézus) Akkor monda az ő tanítványainak: az aratni való sok, de a munkás kevés.” (Máté 9:37)

Roskadoznak a bokrok ágai, annyi a málna. Szinte kérvekönyörögve néz rám a termés, hogy szedjem-szedjem. És én próbálom szedni, gyűjteni kosaramba. Közben dörög az ég, villámlik, — rohannom kell, hogy legalább a desszertre tudjak eleget szedni mielőtt jön az eső és a vihar.

Az idén rengeteg a málna. Nem tudom hová tenni. Ajánlom kinek-kinek a fölösleget. Hívom a szomszédokat, a barátokat,

— de senkit nem érdekel, — senkinek nincs rá ideje... Meddő tehetetlenséggel nézem a gazdag termést, — senkinek nem kell,

— minden kárba vész... Hát Jézus szíve milyen szomorú lehetett mikor látta, hogy mennyi az éhező lélek, aki szeretné hallani az Igét, de nincs aki a jó hírt megossza vele. — Ma is és minden nemzedék életében sokan, nagyon sokan áhítoznak az Ige után, talán anélkül, hogy tudatos lenne bennük, de szívük mélyén érzik, hogy Jézus lenne életük minden problémájára a megoldás. Körülöttünk is: családunkban, szomszédaink, barátaink, munkatársaink körében hasonló a helyzet. Kész vagyok-e megosztani, — hirdetni az Igét mindenkinek, akivel találkozom? A tényt, a szükségletet meglátni, megállapítani könnyű, de ezzel nem elégszik meg Urunk, a lábodnak is mozdulni kell, hogy az éhezők hallják a jó hírt. Szedem-e a málnát, hogy szomszédomnak is legyen belőle?

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, bocsásd meg hűtlenségünk. Életünket gazdaggá tetted Igéddel és kincsünket mégis vonakodunk másokkal megosztani. Könyörgünk, adj erőt, hogy gyengeségünk legyőzve, Igéddel mások életét tudjuk gazdagítani, Ámen.

— Kivel osztom meg ma az Ige örömüzenetét? —

Linda Langman (Ontario, Kanada)

30