Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

VASÁRNAP, NOVEMBER 26. — Olvassuk: Luk. 23:50-53.

„Jézus pedig monda: Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekesznek.” (Lukács 23:34)

Egyházunk gyülekezeti termében egy kép látható a falon, ami Jézust ábrázolja, amint veszik le a keresztről. Sokszor láttam ezt a képet, de soha nem gondoltam arra, hogy mi is a mondanivalója. — Nemrég azonban nagyszerű alkalmam volt mélyebb értelmét megértenem. — Egy kis gyermek kézen fogva odavitt a képhez. A Jézus kezén, lábán, oldalán látható vérnyomok felől érdeklődött. Sok kérdést tett fel egymás után. Végül tágra nyílt szemmel, meleg együttérző tekintettel azt kérdezte: Miért tették ezt vele? — Akkor világosodott meg előttem, mi is a kép mély értelme, hogy mit is jelent az emberiség számára, és a kisgyermek kérdése örök társammá lett. Miért tették ezt Jézussal. Miért tesszük vele állandóan mi is, ma is? Miért tesszük vele ugyanezt mindennapi életünk, — azzal a Jézussal, aki életét adta értünk? Talán azért, mert nem ismerjük Ót eléggé, — mint ahogy magam sem sokat törődtem a kép értelmével és mondanivalójával. — Próbáljuk igazán megismerni Ót! Krisztus minden szenvedéséről szóló kép, tudás hadd tegye elénk a nyugtalanító kérdést: „Ezt tettem Én érted, mit teszel értem te?” IMÁDKOZZUNK: Atyánk, bocsásd meg nékttnk, hogy Jézus követőinek valljuk magunkat és mégsem próbáljuk igazán megismerni Őt és még kevésbé követni tanításait. Óh, könyörülj rajtunk kegyelmeddel, hogy minden gyarlóságunk ellenére igaz tanítványai lehessünk, Ámen.

— Mivel szomorítja meg életem Jézust naponta? —

Billie Paye Carter (Mississippi)

28