Csendes Percek, 1989 (37. évfolyam, 6. szám)

1989-11-01 / 6. szám

KEDD, NOVEMBER 14. — Olv.: 3Mózes 19:10-13.

„Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket..."

(Zsolt. 19:8)

Késve érkeztem a munkahelyemre. Felszaladtam a lépcsőn, hogy ott a jelentkezési ívbe beírjam a nevem és az időt, amikor munkámat megkezdtem. Titokban körülnéztem és nem látva senkit, tíz perccel korábbi időt írtam be, mint ahogy megérkeztem. „Utóvégre nem gyilkoltam meg senkit” — védekeztem magamban. „Munkába jövet óriási forgalommal kellett megküzdenem” — gondoltam hozzá. De hiába próbáltam magam megnyugtatni. Isten törvényét szegtem meg.

Egy nap a bibliaóránkon Mózes harmadik könyvét kezdtük tanulmányozni. Eleinte unalmasnak látszott az apró dolgok túlságos részletességgel való ecsetelése. Később rájöttem, hogy Isten a lévitáknak adott utasításokon keresztül akar nekem mondani valamit. Azt olvassuk a hegyi beszédben (Máté 5:19): „Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen.” — A tökéletes, szent Isten előtt nincs jelentéktelen bűn. Minden tettünkkel vagy dicsérjük ót vagy sértjük. Az én kis csalafintaságom a bűnnel szembeni magatartásomat mutatta, azt, hogy ha hasznom van belőle, hajlandó vagyok áthágni a törvényt.

Isten azonban a bűn bilincseiben raboskodó embereknek hajlandó megbocsátani. Mily csodálatos szeretet, mely lehajolt hozzánk tehetetlenekhez és az Úr Jézus drága váltsághalála által megváltott minket bűneinkből. Higgyél!

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk! Bocsásd meg nagy és kis vétkeinket az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

— Minden cselekedetünk jellemünket tükrözi. —

Sirota Fred (New Jersey)

16