Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 26. — Olvassuk: Máté 6:25-34.

„Ha pedig a mezőnek a füvét, amely ma van és holnap kemencébe vettetik, igy ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek.” (Máté 6:30)

Húsz éven keresztül mint szakértő dolgoztam nemzetközi olaj kereskedelemben. Gazdasági válságok miatt sok geológus, geofizikus és mérnök a munkanélküliek sorába került. Csőd érte azt a társaságot is, akinél én dolgoztam. Nem voltak jó kilátásaim új állásra.

Tapasztalatom azonban azt mondta, hogy Isten mindig megsegített nehéz helyzetemben. Bíztam most is, hogy Istennek megvan a terve velem, de azért mégis töprengtem, hogy hogyan fogom tudni ellátni feleségem és gyerekeim szükségleteit. Mondtam a feleségemnek, hogy le kell, hogy csökkentsük minden kiadásunkat, még a jótékony célra előirányzottakat is. Hosszabb imádkozás után mégis úgy döntöttünk, hogy az egyházi és jótékony adakozásunkat megtartjuk eddigi szintjén. Ez talán felelőtlen határozatnak tűnik, de Isten gazdaságának más az alapelve, mint a mienknek. Négy nappal a munkám elvesztése után új állás lehetősége tárult elém. Isten mindig többet ad, mint mi. Vessük el azért az aggodalmaskodás, a hitetlenség bűnét, hiszen Istennek felséges céljai vannak velünk. Arra rendelt, hogy gyermekei legyünk, gondviselő szeretetében örvendezzünk. Akikért Fiát, az Úr Jézust is odaadta a halálra, Vele együtt hogyne adna meg mindent minékünk, amire szükségünk van. A legdrágább teremtményeit hogy is tudná cserben hagyni.

IMÁDKOZZUNK: Istenein, adjál bátorságot merész lépésre és bizalmat gondoskodásodban. Ámen.

— Isten mindig kielégíti napi szükségünket, csak bíznunk kell. —

Roger Eubank (Singapore)

28