Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

SZERDA, MÁJUS 25. — Olvassuk: 2Tim. 1:16-18.

„Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette.” (II.Tim. 1:16)

Nemrégen egy ismertető cikk jelent meg a helyi újságban egy önkéntes csoportról, akik hetente többször élelmiszert hordanak szét az otthontalanoknak. Sikátorokban, kapualjakban laknak, és mivel nem hajlandók menedékhelybe menni, önkénteseink az utcán keresik fel őket.

Mi meg, férjem és én, sok más önkéntessel együtt a templomunkból hordunk ebédet szét öregeinknek. Ez a meleg, tápláló étel és a rövid látogatás felfrissíti azoknak az életét, akik már nem jöhetnek-mehetnek kedvük szerint. A vasárnapi iskolás gyerekek kis díszeket készítenek, ami az ebédlő tálcákat teszi szebbé, kedvessé az egyik öreg otthonban. Pál nem mondja el, hogy Onesiforus hogyan vidította öt fel, de örömmel emlékszik jelenlétére és szolgálatára. Mi is keressük az alkalmat arra, hogy másoknak örömet és megújulást hozzunk, jót tegyünk, ha csak egy pohár víz nyújtásával is, a Krisztus nevében. Mi leszünk gazdagabbak általa, s a Mennyei Atyánál nem lesz elfelejtve. Ne szégyelljük azért soha a Krisztus evangéliumát, sem az Ő bizonyságtevőit, sőt a szenvedést is vállald érte. Kincsed lesz letéve Krisztusnál.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, köszönöm az alkalmakat, amikor a nevedben szolgálhatok. Kérlek, add, hogy figyelmességgel és szeretettel legyek mások iránt. Ámen.

— Isten a felfrissülés áldását teremti egyszerű cselekedeteinkből. —

Lydia P. O’Nan (Georgia)

27