Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, MÁJUS 22. — Olvassuk: lMóz.9:8-17.

„Legyen tehát az iv a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem örökkévaló szövetségemről...” (lMóz.9:16) Egy esős napon, mikor barátommal úton voltam, a legszebb, legcsodálatosabb szivárványt láttam az égen. Soha azelőtt ilyen látványban nem volt részem. Erős ösztönzést éreztem, hogy kiszálljak az autóból. Megálltunk, kiszálltunk és arról beszélgettünk, hogy minden mennyire függőségben van Istentől. Az én szemem szinte odatapadt a gyönyörű szivárványhoz, megköszöntem Istennek a fennséges látványt és azt a szövetséget, amiről az égi jel beszélt, amit Isten kötött az emberrel és minden teremtményével. — 35 év óta mint diakonissza dolgozom egy egy háznál és községem egészségügyi területén. Sok évvel ezelőtt, mikor „igent” mondtam Isten hívására, bizonyosságot kaptam onnan felülről, hogy Isten Lelke mindig velem lesz, vezet, erőt ad, közli velem az Atya bocsánatát és szeretetét. A tanulás, majd a munka éveiben Isten valóban velem volt. Igen, minden lépésemnél utamon. Elkötelezettségemet nem mindig töltöttem be tökéletesen, de Isten betöltötte a hiányokat. Mikor ijedt, bizonytalan voltam, mikor nagyon magányosnak éreztem magam, mikor kudarcok értek és elkeseredtem, Isten ígérete: „Nem hagylak el, veled leszek", nagyon valóságos lett az életemben. Az a gyönyörű szivárvány is arról beszélt nekem: Emlékezz Istenre és az Ő ígéreteire. Ne félj, nem jön rád pusztító özönvíz. A bűn árja nem fog elönteni, nem mégy kárhozatra.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyáin, köszönöm hűséged, szereteted; hogy gyermekeddé fogadtál Krisztusért, s mint barát, hű társ jársz velem. Ámen.

— A szivárvány és más természeti jelenségek emlékeztessenek: Életed Istentől függ. —

Waunita Trickett (West Virginia)

24