Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

PÉNTEK, MÁJUS 20. — Olv.: 2Kor. 12:1-13.

„...Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2Kor. 12:9a)

Gyülekezetünk ifjúsági vezetője vagyok. Sok nehézségen kellett átmennünk az utóbbi időben, új szervezeti rendszerünk miatt. Minden rosszul sikerült. Vezetői képességem sekélyesnek bizonyult. Már úgy látszott nem tudom a rámnehezedő feladatokat megoldani. Nem tudtam mitévő legyek. Egyedül, kicsinek, gyengének és tehetetlennek éreztem magam, képtelennek arra, hogy vezető legyek. Mégsem osztottam meg terhemet a lelkésszel vagy olyanokkal, akik a munkámban segíthettek volna.

Mikor elcsendesedve, a bibliámat kezdtem olvasni megtaláltam a fent idézett részt, és rájöttem, hogy én a magam erejéből akartam a csoport dolgait intézni. Rávezetett az ige arra is, hogy ha gyengének és egyedülinek érzem magam, Isten fog munkálkodni bennem és megerősít. Isten ad erőt a fejlődésre és munkám folytatására. így munkám határozottan feljavult és megoldódtak a rámnehezedő problémák. — Nincs talán egy bibliai vers sem, mely annyi erőt, vigaszt hozott volna Krisztus népe szívébe, mint ez. A kegyelem, ami Pálnak adatott, készen volt mindig a gyöngéknek, a kísértésbe esett, terhek alatt roskadozó keresztyéneknek, akik segítségért kiáltottak a mennyhez.

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts megértenünk, hogy először mindig Hozzád kell forduljunk problémáinkkal. Taníts hinni, hogy Te egyedül igazítasz meg minket Krisztusban. Ámen.

— Ne akarjak én Isten nélkül, magam, cselekedni! —

Marilyn Quinones (Luguillo, Puerto Rico)

22