Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, MÁJUS 15. —Olvassuk: Lukács 4:1-20.

„És (Jézus) méné Názáretbe, ahol felnevelkedett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák neki az Ésaiás próféta könyvét...” (Lukács 4:16-17)

Az Úr Jézus, miután diadalmasan utasította vissza a Sátán kísértését; visszatért szülővárosába, Názáretbe, hogy megkezdje a megváltás nagy munkáját. Amint szokása volt, szombatnap lévén, bement a zsinagógába, hogy részt vegyen az istentiszteleten.

„Szokása szerint!” Megtudjuk ebből, hogy gyermekségétől fogva otthon volt a hívők gyülekezetében, hogy gazdagodjon lelkében. Tanulmányozta, ismerte a szent írásokat, melyek a próféciákról, Isten eljövendő országáról, az Ő irgalmasságáról szóltak. Megértette ezekből: mi lesz az Ő feladata a nyomorúsággal tele világban. Kezébe adták a prófétai írásokat tartalmazó tekercset és Ő felállva, Ésaiás próféta 700 év előtti csodálatos látomását olvasta fel, mely az ÚrJézus küldetését, érkezését jelezte.

Mi, Krisztusban hivő megváltottak, kell, hogy az Ő szeretetével, irgalmas lelkületével folytassuk az Ő munkáját itt a földön: Hirdessük a vigasztalás evangéliumát a szegényeknek, a töredelmes szívűeknek; hirdessük a szabadulást a bűn rabságában szenvedőknek. Adjuk a lelki vakoknak a Szentírás igazságát, hogy ők is lássanak. Soha sem volt még oly nagy szükség munkásokra az Úr szolgálatában, mint ma.

IMÁDKOZZUNK: Uram, add, hogy lássam a lényegest mindennapi életemben. Add, hogy tisztán lássam a Te rendelésedet és adj akaratot annak követésére. Ámen.

— Isten ebben az aggasztó, nyugtalan világban is állandóan működik; és minket eszközökként épít bele ebbe a munkába. —

Roma Cupp (North Carolina)

17