Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 16. — Olvassuk: Róm. 5:1-5.

„(A napkeleti bölcsek) ... kincseiket kitárván, ajándékokat adtak Néki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Máté 2:11)

Gyakran elgondolkoztam a fenti három ajándékot illetőleg. Az első kettőt még megérti az ember: arany és illatos tömjén, de a harmadik egy kissé furcsa ajándék. Ugyanis az a helyzet, hogy a mirhát akkorában leginkább csak temetéseknél szokták használni, a holttestet bebalzsamozni. Szenvedést és gyászt jelent, jelképez tehát.

És mégis mirha volt a harmadik ajándék a kis Jézusnak.

A botanikusok szerint ez az anyag olyanféle mint a gyanta; alacsony, tüskés fákból folyik ki. Majd, amikor megszárad, megkeményedett könnycseppekhez hasonlít. Később feldolgozzák. Ebből lesz a mirha, és drágaságként adják el a kereskedők. Arab nyelven szószerint azt jelenti, hogy „keserű”.

Nagyon érdekes, hogy a szenvedés okkal, helyesen hasonlítható a mirhához. Gyakran olvassuk a Szentírásban, hogy valakinek sok szenvedésben van része. Fájdalom, megalázás, vereség, megütközés élet-útján mindenütt. Vagy környezetünkben, talán a családban, rokonságban, ismerőseink között is említhetünk egy-egy nagy szenvedőt. Élete nem egyéb, mint keserűség. Könnyes, mirhás élet.

De valahogyan Isten úgy alakítja ezeket a dolgokat, hogy — a fenti, a római levélből vett ige szerint — a keserű élmények békességes tűrést hoznak magukkal. Az pedig próbatételt, a próbatétel meg reménységet. A reménység pedig nem szégyenít meg... Isten bölcs kezében még a szenvedés is illatos, nagyértékű ajándékká, áldássá változik.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, juttassad eszünkbe, hogy a szenvedés útján zarándokolva— Tebenned bízva — illatos, értékes ajándékká válhatunk a világ számára. Ámen.

— Szenvedéseinkben velünk van az Úr. —

Phipps Lynne (Kanada)

18