Csendes Percek, 1988 (36. évfolyam, 2-3. szám)

1988-05-01 / 3. szám

SZERDA. MÁJUS 11. — Olvassuk: 2. Kor. 6:1-10.

„Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg és ne kötözzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.” (Gál. 5:1)

Az egyik asszony testvérünk élete attól a pillanattól kezdve megváltozott, hogy elfogadta az Úr Jézust idvezitőjének és megváltójának. Nyugalom, békesség, mennyei zene költözött a szívébe, s minden oly ígéretesnek, szépnek tűnt fel előtte. Nem félt, hanem várta a holnapokat, a jövőt, amiben ő áldássá lehet, amiben szolgálhatja majd megtalált Urát és embertársait.

A múlt azonban nem múlt el még teljesen felette. A régi vágyak, bűnök mint apró fellegek ott voltak lelke égboltják. Ivás, cigarettázás és hasonlók a régi „én"-jének ismertető jelei voltak, amíg szinte ezekből és ezeknek élt. Most mi lesz vele, hogy mindezek kihullnak életéből?

Ezek a kérdések nem ok nélkül kínozták ezt a testvérünket. Isten Gondviselő kegyelme abban áll, hogy elvégzi bennünk a megváltás munkáját, de úgy, hogy mi leszámolunk a „régi" bűnökkel. Nem a magunk erejéből, mert erre önmagunktól képtelenek lennénk (az ember önmagát meg nem válthatja, önerejéből meg nem igazulhat, de a Lélek az, aki megerősít s megelevenít. Aki a mi véges erőnket kipótolja és így teszi képessé, hogy megharcoljuk az élet szép harcát. Az által. Aki már megharcolta a nagy harcot és diadalmat vett bűnön és halálon.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Istenünk add, hogy ezt a napot hitben és lélekben való növekedésben tölthessük a Te dicsőségedre. Növeld meg akaratunkat és szenteld meg igyekezetünket Lelkeddel. Ámen.

Manuel M. Blans (Bermuda)

13